A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből

48

nützlichen Wissenschaften bey dienstfreyen Stunden üben, und zu dem Ende ein jeder mit hl amen schriltlich eingeben, zu was für adelichen Exercitien, Künsten und Wissenschaften er geneigt wäre.“ Pár hónap eltelte után azonban már életbe léptek az első korlátozások s három tárgy hallgatása az összes testőrökre nézve kötelezővé vált. Ez az első három kötelező tárgy a német nyelv, a francia nyelv és a mérnöki tudomány (Ingenieur-Kunst) volt. Közöttük elsőnek és legfontosabbnak természetesen a német nyelv volt tekintendő. Ennek a nyelvnek az elsajátításával várni nem lehetett. Az eredmény fokozására az elöljárók mindent elkövettek, ami hatalmukban állott. A legmodernebb nyelvtanítási elveket követve, a nyelv használatát szükségessé tevő alkalmak szaporításáról is gondoskodtak s 1761 ápr. 23-án napiparancsban jelent meg az az intézkedés, mely szerint „jövőben azok az urak, akik a német nyelvet már egynegyed év óta tanulják és eddig semmi eredményt nem értek el, az asztalnál mindig németül beszéljenek. Ezután minden parancsot német nyelven kell adni s németül kell tenni az összes jelentéseket“.

A második kötelező tanulmányi tárgy a francia nyelv volt. Világos, hogy Bécsben, a francia szellemű kultúra egyik központjában, ahol ekkor állandó francia színház is játszott, ennek a nyelvnek az ismeretét nélkülözni nem lehetett. Hogy ezek mellett a nyelvek mellett a kötelező tantárgyak közé harmadiknak egy katonai tudományág került (melyet különben ez a kor a maga sajátos felfogása szerint még a művészetek közé sorolt), annak valószínűleg az a magyarázata, hogy a hadmérnöki tudomány fontossága Mária Terézia háborúiban különösen érezhetővé vált.

Emellett a három kötelező tárgy mellett aztán mindegyik testőr azzal a tudományággal és azzal a művészettel foglalkozhatott, amely hajlamainak és jövő életpályájára vonatkozó terveinek legjobban megfelelt. A minősítvényekből megállapítható, hogy ezzel a szabadsággal a testőröknek több mint a fele nem óhajtott élni. Sok esetben bizonyára nem a tudásvágy hiánya miatt, hanem azért, mert a szolgálat, a császárváros nevezetességeinek megismerése s az előkelő körök társas életében való kívánatos részvétel a testőr idejét elképzelhetőleg nagyon igénybe vette. A tanulni vágyók által végzett munkára vonatkozó adatok 1774-ből a következők: általában „nyelveket“ tanult 2, franciát 5, olaszt 4, angolt 1, német helyesírást 3, pénzügytant (Cameralwissenschaft) 5, jogot 1, geometriát 1, vegytant 1, táncolni tanult 1, olvasással foglalkozott 2. Semmivel sem foglalkozott az év folyamán 28, kb. 55%.

Van a Conduite-Listákban kimutatás arról is, hogy a testőr már eltelt összes szolgálati évei alatt milyen ismeretek, illetve készségek elsajátításával egészítette ki műveltségét. Az erre vonatkozó statisztikai adatok is nagyon tanulságosak. Az 1774-ben minősített 51 testőr közül pl. testőrszolgálata alatt németül megtanult 32, franciául 13, olaszul (welisch) 26, angolul 1; rajzolni megtanult 1, vívni 9, táncolni 21, németül helyesen írni 1, kémiában művelte magát 1, számtanban 5, zenében 1, pénzügytanban (Cameralwissenschaft) 1. Még semmit sem tanult 8 (kb. 16%).

Ezek közül a számok közül különös figyelmet érdemelnek azok, amelyek az olasz nyelvet tanuló testőrökkel kapcsolatosak. Huszonhat, tehát a testületnek több mint a fele sajátította el szolgálata alatt az olasz nyelvet. Az olasz nyelv iránti nagy érdeklődésnek ebben a korban több tér-