A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
403 ügyminisztérium rendőrségi osztályának és valamennyi térparancsnokság főnöke, eleinte ugyancsak őrnagyi, majd alezredesi rangban. 1849 márciusában Hajdúböszörményen Kövér György volt követtel történt összetűzése alkalmával súlyosan megsebesült és csak hosszabb gyógykezelés után épült fel. 1850 március 20-án az aradi haditörvényszék 6 évi várfogságra ítélte. Többhavi fogságából kiszabadulva, eleinte Wienben, utóbb pedig Budán nyert alkalmazást. 1855—62 az Óbarakon (Fejér vm.) örökölt birtokon gazdálkodott, 1862—67 a dombóvári hg. Esterházy, 1867—72 pedig a csákvári gr. Esterházy birtokokból bérelt. 1872—77 a csákvári uradalom jószágigazgatója. Tevékeny részt vett Fejér vármegye gazdasági és politikai életében és érdemei elismeréséül Ferenc József-rend lg.-keresztet kapott. 1877-től Budapesten, utóbb pedig Óbarakon lakott. Meghalt 1908 december 29-én Óbarak. (A gárdista, ki 1844-ben nemesi bizonyságlevelet nyert Fejér vm., az 1823 január 17-én címeresnemeslevelet és előnevet nyert Z. Imre és Rumpler Borbála fia.) 1311. ZSIDKOVSZKY ISTVÁN (Szemesovai). Született 1800 Wien. 1815 december 1-től önköltséges hadapród volt a 2. (Sándor) gyalogezredben. A testőrségnél 1823 május 1-től 1827 szeptember 10-ig szolgált Pozsony vármegye ajánlására, mikor is leköszönt. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Pozsony vm.) \ 1312. ZSIDKOVSZKY PÁL (Szemesovai). Született 1753 Lovaspatona (Veszprém vm.). 1772-től önköltséges hadapród, majd káplár az 52. (Károlyi) gyalogezredben. A testőrségnél 1780 augusztus 24-től 1785 október 21-ig szolgált Veszprém vármegye ajánlására. Ez idő alatt 1780-ban beosztva a pozsonyi testőrkülönítménybe, 1784-ben pedig a szt. korona kíséretébe. Utóbb tokaji postamester volt. (Nemességi adatok Orsz. ltár: 1775. évi Post. Adv. iratok között.) 1313. ZSIGÁRDY BÁLINT. Született 1750 Rété (Pozsony vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez 1772 november 7-én Pozsony vármegye ajánlására. Szolgálata alatt 1774-ben beosztva a milánói testőrkülönítménybe. A gárdától 1776 december 31-én távozott. Utóbb 1784 január 23-tól alhadnagy a 10. (Barcó) huszárezredben, hol 1786-ban főhadnagy, 1792-ben pedig II. kapitány volt. Majd a 4. (Levenher) könnyűlovasezredhez helyeztetett és 1797-ben I. kapitány. Hasonló rangban még a Sachsen-Coburg-Saalfeld (utóbb 6. dragonyos) ezredben, végül pedig az 1. (Merveldt) ulánusezred- ben is szolgált, honnan 1801 február 16-án nyugállományba vonult. Meghalt 1824 március 12-én Vágszerdahely (Pozsony vm.). (A család nemességét 1723-ban a nádor elismerte, 1754/55-ben pedig Pozsony vm. igazolta. Üj nádori adománylevél 1773.) 26*
