A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
37 disták általában a gárdánál viselt alhadnagyi ranggal folytatták tovább szolgálatukat. Főhadnagyi előléptetésben távozásuk alkalmával — az 1795. évi új megállapítás szerint — csak azok részesültek, akik már annak idején, testőrszolgálatuk megkezdése előtt is alhadnagyi rangot viseltek a hadseregben.1 A gárdapalotában töltött évek nem voltak a kényelmes semittevés, a nagyvilági, léha szórakozások évei, amint talán a távolállók gondolhatták, s amint gondolhatnák esetleg ma is azok, akik a testőrök sajátos élet- körülményeit csak a fennmaradt anekdoták és a szépirodalmi művek romantikus meseszövéséből ismerik. A testőrnek, ha meg akart felelni a felettes hatósága részéről vele szemben támasztott követelményeknek, napjai nagy részét bizony kemény munkában kellett eltöltenie. Vessünk hát egy pillantást a gárdapalota lakóinak mindennapi életébe. Nézzük meg, mivel volt a testőr elfoglalva reggeltől napestig, s hogy e mindennapi szorgos tevékenység eredményeképpen miből mivé kellett neki fejlődnie az udvari szolgálat ideje alatt. A testőr napi életrendjét a testület részére kiadott hivatalos házirend (Haus- und Dienstordnung) s nagy vonalakban a testőrségi szabályzat (Regulamentum) állapította meg. A házirend legelső pontjainak egyike természetszerűleg a reggeli felkelést illetőleg adott utasítást, mégpedig olyan értelemben, hogy a testőrnek legkésőbb reggel 6 órakor el kell hagynia az ágyat, tekintettel arra. hogy 7 óráig a háziszemélyzetnek is el kell készülnie a lakóhelyiségek kitakarításával. A nemesifjú magával hozott hajlamainak, szokásainak megfigyelésére itt kínálkozik a legelső alkalom. A napiparancsok szövegéből az olvasó hamar megállapíthatja, hogy ez a koránkelés — ha ugyan a 6 órai időpont egyáltalán korainak nevezhető — testőreink számára nem volt könnyű feladat. A fiatal szervezet közismerten sok alvást, pihenést kíván, különösen akkor, ha a napi munka, mint a gárdistáé is, nagyobb testi és szellemi erőkifejtéssel jár, s ezért nem meglepő, hogy az elöljárók részéről általában sok a panasz a gárdisták későnkelése miatt. A legálmosabbak a napi foglalkozásra is későn érkeznek s dorgálást kapnak mulasztásukért. Hogy a későnkelés rossz szokásának sokszor az udvari szolgálat ellátása is kárát látta, annak jelei a parancsok szövegéből könnyen kiolvashatók. „In Schönbrunn — mondja az 1761 aug. 15-i napiparancs — sollen die Herrn accurater in Diensten (seyn), früh zeythig aufstehen, damit kein Herrn Dienst verabsäumet wyrdt.“ Ügy látszik tehát, előfordult az is, hogy az úrfiak restsége miatt a kora délelőtti templomozásoknál, az uralkodócsalád valamelyik tagjának váratlan kikocsizása alkalmával, vagy más hasonló esetekben a parancsnokok a szokásos testőrkíséretet nem tudták összeálítani. A reggeli áj tatosság és étkezés után, 8 órakor kezdetét vette a szolgálat, az elméleti és gyakorlati foglalkozás. Azok, akikre a vezénylés esett, előkészültek és kivonultak szolgálatukra s abban foglalatoskodtak leváltásukig olyan módon, amint azt a testület évkönyvírója, Bárpczy Sándor a maga feljegyzéseiben részletesen előadja. Ű órakor volt az orvosi vizsga, amelyre nézve általában a mai katonaéletből ismeretes szolgálati előírások voltak érvényesek. A fentjáró betegek a gyengélkedőszobában 1 Regulamentuúi pro. R. H. Nob. Turma Praetoriana, pag. 120.
