A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
314 977. RÉCSEY ÁDÁM (Récsei). Született 1745 Rácsén (Erdély). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez 1767 december 18-án Erdélyből. Szolgálata alatt, 1769-ben beosztva a pozsonyi, majd 1771-ben a milánói testőrkülönítménybe. 1782 december 12-én azzal a kérelmével, bogy az 5. (Nassau-Usingen) vértes lovasezredhez helyeztessék, el lett utasítva. 1783—1790 között több ízben volt futár. 1783-ban Szent-Pétervárra, 1789-ben Párisba és Brüssolbe, 1790-ben pedig Berlinbe. 1790 április 18-án tartománybiztos segédi állásért folyamodott, azonban minthogy ezirányú kérelme sem volt teljesíthető, 1792 április 22-én huszonötévi gárdái szolgálata után, évi 300 forint ellátással nyugállományba vonult. (Címeresnemeslevél 1601 április 21. A gárdista, R. Sámuel (tl752) és Ecsedi Mária fia, az 1701 január 11-én RÉCSEY alias BOÉR de Récse néven nemességújító címeresnemeslevelet nyert R. István (t 1738) és Jeddi Zsuzsánna unokája.) 978. báró RÉCSEY ÁDÁM (Récsei). Született 1772 Sárd. (A. Fehér vm.). Katonai pályáját a 32. (Gyulay Sámuel) gyalogezrednél kezdte, hol 1789 április 20-tól hadapród, 1789 július 1-től pedig zászlós volt. 1793-ban kitűnt a németalföldi hadjáratban. 1794 május 3-tól alhadnagy és 1796-ban ezredével Olaszországban állomásozott. 1797 március 1-én főhadnagy, majd 1798 május 30-án a 48. (Vukassovich) gyalogezredhez került. 1799-ben vitézül harcolt a veronai ütközetben (márc. 26.), hol meg is sebesült. 1800 szeptember 13-tól II. százados, 1805 szeptember 1-től pedig I. százados. 1807 szeptember 1-én — saját kérelmére — a 2. oláh (utóbb 17.) határőrgyalogezredhez helyeztetett. 1809 január 31-től őrnagy Ferdinánd fhg. nyugatgaliciai szabadcsapatában, majd 1809 május 1-től alezredes az erdélyi nemesi felkelő sereg 1. ezredében. 1810 április 1-től a 31. (Benyovszky), 1812 március 1-től pedig a 33. (Colloredó-Mansfeld) gyalogezredben szolgál. Ez évben ismételten kitüntetvén magát az oroszok elleni hadjáratban, 1812 október 19-én ezredes és ezredparancsnok lett a 33. gyalogezredben. Drezda (1813 aug. 26—27.), Kulin (1813 aug. 29—30.) és Lipcsénél (1813 okt. 16—19.) tanúsított rettenthetetlen magatartásáért és vitézségéért, 1813 október 20-án megkapta a Mária Terézia-rend lg. keresztjét.1 1815-től cs. kir. kamarás és ez évben Wienben, majd Budán, 1817-től pedig Lembergben szolgál a tartalékseregnél. 1820 július 29-én lett tábornok és dandárparancsnok az olaszországi seregnél Milánóban. 1827-től a 2. (Sándor) gyalogezred 2. tulajdonosa. 1831 március 8-án altábornagy s hadosztályparancsnok a II. olaszországi hadtestnél. 1838-ban II. oszt. vaskorona rendet kapott, 1839-ben v. b. t. t. és szeptember 5-től a galiciai főhadsereg vezérlőtábornoka. A testőrségnél 1846 április 28-tól 2-ik testőralkapitány. 1846 október 19-én táborszernagy lett. A szabadságharcban, 1848 október 4-én a császári kormány kinevezte magyar miniszterelnökké és megbízta a kormányalakítással, de annak megvalósításában az események meggátolták. 1850 január 8-án a rendszeresített 4000 forint ellátáson kívül 2000 forint pótlékkal nyugállományba 1 Dr. J. Hirtenfeld: Der Militär M. Theresien Orden 1224., 1749.
