A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

284

vármegye ajánlatára, honnan 150 forint végkielégítéssel távozott. Utóbb először pozsonyi kerületi, majd 1844-től besztercei kerületi tartományi főbiztos és túróéi táblabíró.

(A család nemessége 1754/55-ben igazolva Túróc vm.)

859. PARCSETICH GYÖRGY (Rákóczi).

Született 1818 Törökkanizsa (Torontói vm.). 1836 május 21-től hadapród volt az 5. (Schneller) könnyű lovasezredben. A testőrséghez 1839 május 1-én vétetett fel Torontói vármegye ajánlására. Szolgálata alatt 1840-ben beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőr- különítménybe. A gárdánál halt meg 1842 május 18-án Wienben. A törvényszéki vizsgálat megállapítása szerint, elmezavarodottságában agyonlőtte magát.

'(Címeresnemeslevél 1790 november 18. Előnév 1810 szeptember 21. A gárdista, a nemességszerző testvérek egyikének Györgynek lés br. Fa- laise Mariannenak fia.)

860. PASSÁRDY ANTAL (Pellérdi és Aranyosi).

Született 1792 Aranyság (Arad vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Pozsony vármegye ajánlására, hol 1813 április 16-tól 1818 április 15-ig szolgált. A gárdától alhadnagyi rangban a 4. (Ferdinánd fhg.) vértes lovasezredhez helyeztetett. Innen a 4. (Császár) ulánusezredhez került, hol 1822-ben főhadnagy, 1833-ban pedig II. kapitány volt. 1834-ben nyugállományba vonóit.

(Címeresnemeslevél 1709 március 25. Honfiúsítás 1709 október 12. Nemességi adatok az esztergomi prímási levéltárban és az Orsz. Ltár: Táb. oszt. A gárdista, P. Antal-Jakab és Jorebutz Teréz fia, P. János-Péter és Fíaas Katalin unokája, P. János-Péter és Egger Mária szépunokája.)

. 861. báró PÁSZTHORY IMRE (Felsőpászthori és Lengyeltóthi).

Született 1808 Lengyeltóti (Somogy vm.). 1826 augusztus 14-től hadapród volt a 8. (Kienmayer) huszárezredben. A testőrségnél 1828 június 1-től 1833 május 31-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Somogy vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban a 48. (Goll- ner) gyalogezredhez helyeztetett, honnan 1838-ban már mint főhadnagy a 39. i(Dom Miguel) gyalogezredhez kerülve, 1842-ben II. százados, 1844-ben I. százados és az még 1848-ban is. A szabadságharcban 1848 szeptemberében főszázados ugyancsak a 39. gyalogezrednél és egy ideig a magyar hadügyminisztériumban Mészáros mellett teljesített szolgálatot. Utóbb azonban visszatért a császári hadseregbe, hol 1849-ben őrnagy lett az 57. (Haynau) gyalogezredben. 1850-ben először a 34. (Vilmos), majd a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredhez osztatott be és ekkor lépett elő alezredessé. 1851-ben ezredes és a 19. gyalogezred parancsnoka. 1858-ban tábornok, majd 1859-ben nyugállományba vonult. Eleinte Teplitzen, utóbb pedig Wienben lakott és ott is halt meg 1891-ben.

(A gárdista, az 1804 február 3-án magyar bárói rangot nyert P. Menyhért (1764—1849) és br. Lengyel Julia fia.)