A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

280

1780 április 11-ig szolgált. A gárdától távozva, városi tanácsos lett Új vidéken. Szolgálata alatt, 1777-ben, beosztva a pozsonyi testőrkülönít- ménybe.

(A család nemessége 1770 november 2-án kihirdetve Baranya vm., honnan 1791 április 1-én nemesi bizonyságlevelet kapott.)

844. ÓVÁRY ISTVÁN-I,ÁSZLÓ.

Született 1741 Zsámbokrét (Nyitra vm.). A polgári életből vétetett lel a testőrséghez Nyitra vármegye ajánlatára, hol 1763 június 19-től 1770 november 15-ig szolgált, mikoris leköszönt. Ez idő alatt úgy 1764-ben, mint 1769-ben, beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe.

(A család nemessége 1754/55-ben igazolva Nyitra vm.)

845. PAJOR ISTVÁN (Tótlipcsei).

Született 1780 Alsónyék (Hont vm.). Vármegyei írnok volt, majd 8 hónapon át kapitány a nemesi felkelő seregben. A testőrségnél 1801 február 1-től 1806 január 31-ig szolgált Hont vármegye ajánlatára. Ez idő alatt, 1803-ban beosztva a Laxenburgba szolgálattételre kivezényelt testőrök közé, majd 1805-ben a nemesi felkelő seregbe, hol 1806-ban futár Budára. A gárdától alhadnagyi rangban a 33. (Sztáray) gyalogezredhez került, mely alkalommal 150 forint felszerelési átalányt kapott. Meghalt 1806 március 21.

(Újított címeresnemeslevél 1659 október 10. A gárdista, P. Mátyás és Szelényi Ánna fia, P. Mátyás és Balogh Ráchel unokája, P. György és Goszthony Klára szépunokája, a nemességújítást nyert P. János dédunokája.)

846. gróf PÁLFFY I. JÁNOS (Erdődi).

Született 1728 augusztus 18 Pozsony. Előzőleg mint ezredes, az általa 1756-ban felállított (utóbb 39.) gyalogezred parancsnoka és tulajdonosa. Mikor azonban a boroszlói csatában (1757 nov. 22—24) ezredét vakmerő parancsnoki intézkedései következtében súlyos veszteségek érték, az uralkodó megérdemelt szemrehányásai után, sértett büszkeségében azzal a kijelentéssel adta vissza ezredtulajdonosi pátensét, hogy nem akar olyan ezred tulajdonosa lenni, amellyel szabadon nem rendelkezhetik. További szolgálata folyamán 1759-ben tábornok, majd 1760 május 6-án az udvari haditanács előterjesztésére az uralkodó elrendelte, hogy a magyar nemes testőrséghez mint testőralkapitány vonuljon be. A gárdánál ily minőségben 1760 június 1-től 1784 április 2-ig szolgált. Ez idő alatt 1764-ben az országgyűlés tartamára kirendelt pozsonyi testőrkülönítmény parancsnoka. 1774 január 20-án altábornagy lett. 1784 április 2-án táborszernagy és egyidejűleg elhagyván a gárdát, nyugállományba is vonult. Egyébként 1754-ben borsodi főispán, 1766-tól cs. kir. kamarás, 1768-tól az 53. (előzőleg Beck) gyalogezred tulajdonosa, 1774-ben pedig pozsonyi főispán volt. Meghalt 1791 február 23-án Pozsonyban.

(Magyar grófi rang 1634 február 13. A testőralkapitány, gr. P. Miklós (1699—1734) és gr. Schlick Jozefa fia, gr. P. János (1664—1751) nádor és gr. Czobor Teréz unokája.)