A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
163 Gabriel Katalin '(1758—1789) unokája, az 1754/55-ben Győr vm. igazolt nemességszerző G. Dávid (1708—1795) és Halwachs Zsuzsa (f 1756) szépunokája.) 390. GÖMÖRY ZSIGMOND. Született 1811 május 30 Zágráb. Önköltséges hadapród volt 1826 október 1-től az 52. (Ferenc-Károly fbg.) gyalogezredben. A testőrségnél 1829 április 1-től 1834 március 31-ig szolgált Baranya vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban a 2. (Hohenzollern-Hechingen) könnyű lovasezredhez került, hol 1835-ben főhadnagy. Innen a 40. (Koudelka) gyalogezredhez helyeztetett s itt 1839-ben ugyancsak főhadnagy, majd 1843-ban II. százados, 1846-ban pedig I. százados. Elesett 1848 augusztus 8-án Bolognánál. (Nemességi adatok G. Gusztávnál, kinek testvérbátyja. G. János (1781—1848) fiai Zsigmond (testőr), kit Gömör vm. is ajánlott, Antal, Gusztáv (testőr) 1827-ben nemesi bizonyságlevelet nyertek Baranya vm.-től.) • 391. GÖRCS JÓNÁS (Etrekarcsai). Született 1796 Etrekarcsa (Pozsony vm.). 1813 szeptember 1-től önköltséges hadapród, majd 1814 március 28-tól káplár a 3. (Albert hg.) vértes lovasezredben. A testőrsógnél 1816 október 25-től 1821 október 24-ig szolgált Pozsony vármegye ajánlatára. A gárdától főhadnagyi rangban a 40. (Württemberg) gyalogezredhez került, hol 1832-ben I. százados, 1841-ben őrnagy. 1843 szeptember 16-tól nyugállományba vonult. Meghalt 1860 december 5-én Kassán. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Pozsony vm.) 392. GÖRGEY ÁRMIN (Görgői és Toporczi). Született 1812 március 28 Görgő (Szepes vm.). 1830 október 9-től Önköltséges hadapród a 34. (Benczúr) gyalogezredben. A testőrségnél 1831 november 1-től 1836 október 31-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Szepes vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1836-ban beosztva a prágai koronázásra kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban került a 33. (Bakonyi) gyalogezredhez, azonban 1838-ban leköszönt rangjáról. A szabadságharcban 1848 november 29-én százados a 19. zászlóaljnál, az isaszegi győzelem napján (1849 ápr. 6.) pedig őrnagy, beosztva Görgey Artur vezérkarához mint szárnysegéd. 1849 április 16— július 8-ig egy felvidéki portyázó csapat parancsnoka, majd 1849 július 13-án alezredes és vezérkari főnök. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után Aradon 1850 március 8-án halálra, illetve kegyelem útján 14 évi várfogságra ítélve Aradon raboskodott 1850 június 13-ig. Szabadulása után 1861-ig Toporcon gazdálkodott, majd Késmárkon ügyvédi irodát nyitott. 1877 október 20-án Késmárkon öngyilkos lett. (Adománylevél 1256. A gárdista, G. György (1777—1843) és Castella- ris-Perczián Vilma (1784—1829) fia, G. János (1739—1793) és Doleviczényi A. Mária (1751—1834) unokája, az 1754/55-ben Szepes vm. igazolt G. László (1700—1772) és Okolicsányi Mária (1707—1772) szépunokája.) 11*
