A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
117 Született 1777 Apostag (Pest vm.) A polgári életből került a testőr- séghez Pest vármegye ajánlatára, bol 1794 július 18-tól 1799 július 17-ig szolgált. A gárdától alhadnagyi rangban először a 48. (Vukassevich) gyalogezredhez, majd 1799 július 13-tól a 8. (Nauendorf) huszárezredhez helyeztetett és ez alkalommal 200 forint felszerelési átalányt kapott. (Régi nemesség megerősítő címeresnemeslevél 1751 július 30. A család nemessége 1791-ben kihirdetve Pest vm. A gárdista, kit Somogy vm. is ajánlott, a nemesség megerősítést nyert Gs. Mihály (f 1796) és Kötsei Antal Teréz (f 1796) fia, Cs. István (sz. 1675, lakik Monor) unokája, Gs. Mihály körmendi lakos és Kalmár Anna (1637—1736) szép unokája.) 211. CSEPY JÁNOS (Yárbogyai). Született 1798. Pozsony. Katonai pályáját a 19. (Hessen-Homburg) gyalogezrednél kezdte, hol 1812 október 10-től önköltséges hadapród, 1813 április 1-től káplár és 1813 szeptember 1-től zászlós, amikoris 60 forint felszerelési átalányt kapott. Még 1813 november 18-án alhadnagy, majd 1824 március 1-én főhadnagy lett. 1831 november 8-tól II. százados, 1835 május 14-től pedig I. százados. Innen került 1839 május 1-én a testőrséghez és eleinte kapitányi, majd 1844 július 1-től őrnagyi rangban IL testőrőrmester. 1848 április 3-án 800 forint rendszeresített ellátással nyugállományba vonult. A szabadságharcban 1848 június 22-től nemzetőrőrnagy a 3. nemzetőrzászlóaljnál. 1848 október 16-tól alezredes, végül ezredes Komáromban. (A gárdista, Cs. Ádám és Hlavacs Róza fia, az 1754/55-ben Komárom vm. igazolt Cs. Ferenc és Rőtth Franciska unokája.) 212. primőr CSEREY IGNÁC (Nagyajtai). Született 1807 Bardóc (Udvarhelyszék). 1822 február 1-től önköltséges hadapród a 2. székely (utóbb 15.) határőrgyalogezredben, majd 1827 május 1-től a 31. (Splényi, utóbb Leiningen-Westerburg) gyalogezredben. A testőrségnél 1829 május 1-től 1831 május 19-ig szolgált Erdélyből. A gárdától főhadnagyi rangban a 33. (Bakonyi) gyalogezredhez került, hol 1841-ben II. százados, 1844-től pedig I. százados még 1848-ban is. A szabadságharcban 1848 június 8-án őrnagy lett a 2. zászlóaljban. 1848 október 1-én alezredes és az erdélyi honvédzászlóaljak főparancsnoka, végül 1849 június 1-én ezredes és mint ilyen a 6. (nagyváradi) hadmegye parancsnoka. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után Aradon 1849 november 24-én halálra, illetve kegyelem útján 7 évi vasban töltendő fogságra ítélve, 1852 június 16-án szabadult Olmützből. 1867 után hevesvármegyei közgyám, 1889-töl pedig a honvédmenház parancsnoka volt. Meghalt 1897 január 4-én Egerben. (A család a háromszéki rendi jegyzőkönyvek szerint 1635-ben a székely primori rendhez tartozott. A gárdista, Cs. Sámuel (1770—1832) és Árkosy Júlia fia, Cs. György és Eperjesi Mária unokája, Cs. Sámuel (t 1744) és Ferenczy Bora szépunokája, Cs. Zsigmond (t 1683) és Mihálcz Bora dédunokája, Cs. György és Baróty Katalin ükunokája.) 210. CSEPREGHY KÁROLY.
