A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

106

mikor is leköszönt. A szabadságharcban 1848 szeptember 15-től barsvár- megyei nemzetőrfőhadnagy és segédtiszt, Klobusiczky Sándor őrnagy mellett. Meghalt 1899-ben.

(A gárdista, B. László és Pauly Veronika fia, az 1754/55-ben Bars vm. igazolt B. László és Gyárfás Katalin unokája.)

172. BOZÓ EMANUEL (Dinyeberki).

Született 1818 március 1-én Bélye (Baranya vm.). 1834 szeptember 11-től hadapród a 60. (Wasa) gyalogezredben. A testőrségnél 1836 december 1-től 1841 november 30-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Baranya vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1838-ban beosztva a milánói koronázásra kirendelt testőrkülönítménybe, mely alkalommal 3 hónapot töltött Olaszországban. A gárdától alhadnagyi rangban a Nagy- Enyeden állomásozó 3. (Wernhardt) könnyű lovasezredhez, majd 1842-ben a 62. (Wacquant-Geozelles, utóbb Turszky) gyalogezredhez kerülve, Aradon, Pesten, Komáromban, végül pedig mint 1846-ban előlépett főhadnagy, Esztergomban állomásozott még 1848-ban is. A szabadságharcban önként vállalta az esztergomi nemzetőrök kiképzését, majd 1848 június 13-án százados lett a 2. zászlóaljban. A szerbek ellen küzdött Szenttamásnál (1848 júl. 10) és Földvárnál (1848 júl. 16). hol meg is sebesült. 1848 október 1-től őrnagy és a 2. zászlóalj parancsnoka. 1849 januárjában Újvidéken parancsnok és Futakon (1849 febr. 24) szétverte a rácokat. Utóbb egyideig péterváradi térparancsnok s annak megtartásában kiváló érdemeket szerzett. Végül mint alezredes a komáromi térparancsnoksághoz volt beosztva és a fegyverletétel (1849 szept. 27) után, szabadon távozott. Megkapta a III. oszt. érdemrendet. 1851-ig komáromvármegyei fogalmazó, 1862-től törvényszéki jegyző, 1863—67 pedig szolgabíró, majd főszolgabíró Udvardon. Az újonnan felállított honvédségnél szolgálattételre jelentkezett, azonban minthogy az 1849-iki közlönyben már meg nem jelenhetett alezredesi kinevezését és rangját a honvédelmi minisztérium vonakodott elismerni, visszavonult és 1867-től csúzi (Komárom vm.) birtokán gazdálkodott. Baranya- és Esztergom vármegyék táblabírája volt. Meghalt 1892 április 10-én Pozsony.

(Új adománylevél 1468 október 2. A gárdista, B. Antal (1782—1858) és Kumy Rozália (sz. 1795) fia, az 1753 június 26-án Baranya vm. nemesi bizonyságlevelet nyert B. József (1743—1803) és Bozó Anna (sz. 1768) unokája, B. György és Bana Mária szépunokája, B. Gergely és Medvessy Zsófia dédunokája, B. János és Saár Judith ükunokája.)

173. BÖGÖZY ISTVÁN (Osdolai).

Született 1810 Eperjes (Sáros vm.). 1827 december 20-tól önköltséges hadapród a 33. (Bakonyi) gyalogezred gránátos zászlóaljában. A testőrségnél 1830 január 1-től 1834 december 31-ig szolgált Sáros vármegye ajánlatára. A gárdától mint alhadnagy került a 61. (Saint-Julien, utóbb Rukavina) gyalogezredhez, hol 1842-ben főhadnagy. 1843 április 8-án nyugállományba vonult.

(Címeresnemeslevél 1631 február 14. A gárdista, B. János (sz. 1779) testőr és Baán Viktória fia.)