Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)

Életrajzok

ÉLETRAJZOK

SZAKASITS ÁRPÁD

miniszterelnökhelyettes, a törvényhatósági bizottság elnöke

1888-ban, Budapesten született. Tízéves korában vesztette el édesapját. Özvegyen maradt édesanyjának kellett eltartania a négytagú családot, elég nehéz körülmények között, úgy, hogy tizenhárom éves korában már iskoláztatásának is végeszakadt. Faszobrásznak ment, később kőfaragó lett. Tanoncideje alatt magánúton folytatta tanulmányait, majd amikor felszabadult, megválasztották a kőfaragó szakszervezet jegyzőjévé, később a szabad szakszervezet országos titkárává. Nemsokára azután az építőmunkások országos szövetségének /főkönyvtárosa, majd az »Építőmunkás« című lap szerkesztését bízták rá. A szakszervezeti mozgalomban kifejtett munkája mellett résztvett aSzociáldemokrata Párt politikai mozgalmában, egészen fiatalon titkára volt a VI. kerületi pártszervezetnek és tíz éven át, egészen 1918-ig külső munkatársa a Népszavának. Ekkor a Népszava belső munkatársai sorába lépett. A szakszervezeti mozgalomban éppúgy, mint a politikai mozgalomban erőteljesen résztvett. Az építőmunkások szövetsége alelnökévé választotta és bekerült a pártvezetőségbe is. Az ellenforradalmi kormányok alatt gyakran került bíróság elé, temérdek sajtópert indítottak ellene, három évet töltött börtönben. ASzociáldemokrata Pártnak 1926-tól 1928-ig volt első ízben főtitkára, majd 1939 elején újból átvette a főtitkárság vezetését. Foglalkozott irodalommal is, versei, novellái különböző folyóiratokban és a Népszavában jelentek meg, hosszabb tanulmányai külön füzetben, a háború alatt írott cikkei »Utolsó percig« cím alatt könyv alakjában. Még a háború alatt útját egyengette az ellenállási mozgalomnak, majd amikor a németek betörtek az országba, a föld alatt irányította tovább a Szociáldemokrata Pártot s létrehozta az ellenállási mozgalmat, a Nemzeti Függetlenségi Frontot, amelynek elnöke volt. A felszabadulás után ismét átvette a Népszava szerkesztését és a párt irányítását, majd az

1945. évi őszi választások után miniszterelnökhelyettesként lépett a kormányba. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának elnöke.

BOGNÁR JÓZSEF

~ polgármester '

Született 1917 február 5-én, Szombathelyen. Iskoláit ugyancsak Szombathelyen végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán német-magyarszakos tanári oklevelet szerzett 1938-ban. A rákosszentmihályi római katolikus polgári fiúiskola tanáraként működött, A felszabadulás után a Kisgazdapárt VII. kerületi szervezetének tagja, majd elnökeként tevékeny részt vett a választások előkészítésében. A választások alatt a párt szervezési osztályának vezetésével bízták meg. Mint nemzetgyűlési képviselő, a párt budapesti központjának vezetésére kapott megbízást és ugyancsak ő vezette a párt törvényhatósági csoportját, egészen 1946 november 20-ig, amikor is a párt, mint tájékoztatásügyi minisztert a kormányba küldte be. 1947 március 12-én a párt visszahívta és újból megbízta a budapesti szervezet és törvényhatósági csoport vezetésével és országos főtitkárhelyettesnek nevezte ki. 1947 július

18-án a fővárosi közgyűlés egyhangúlag Budapest székesfőváros polgármesterévé választotta. Szeptember elején meghívást kapott Moszkva polgármesterétől a szovjet főváros fennállásának 800 éves évfordulójára rendezett ünnepségekre és szeptember 8-án a főváros képviseletében elutazott Moszkvába. Október 5-én a Kisgazdapárt budapesti szervezetének nagyválasztmánya elnökévé választotta.

r

61