Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
A Székesfővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások vezetősége: Központi igazgatás: Vezér- igazgató : dr. Markos Béla. helyettes vezérigazgató : dr. Szüts Tivadar. Igazgató főorvos : dr. de Chatel Andor. Műszaki igazgató: Módos Ferenc. — Szent Gellért-gyógyfürdő: Kenessey Elek igazgató, helyi vezető. — Széchenyi-gyógyfürdő: Knourek István aligazgató, helyi vezető. — Rudas-gyógyfürdő : Andrássy Gyula főtisztviselő, helyi vezető. —Szent Imre-gyógyfürdő: dr. Kácser Dezső főorvos, helyi vezető. Nép- és Dunafürdők: dr. Mátray Árpád igazgató, helyi vezető. —- Ásványvízüzem : dr. Benyó János főtisztviselő, kereskedelmi vezető. Székesfővárosi Gyógyfürdők Üzemi Választmánya. Elnök : Olt Károly. Tagok : Fenyvessy Gyuláné, Szabó Jánosné és Székely Gábor. Külső szakértők: Barsi—Basch Imre dr. és Papp Ferenc. — Gellért-fürdő üzemi bizottsága. Elnök : Gábor Antal. Elnökhelyettes : Lukács Lajos. Jegyző: Homm Gyula. Tagok: Fehér György, Simon József, Otterwann Istvánné és Móricz József. SZÉKESFŐVÁROSI KÉPTÁR IV., EGYETEM-U. 6. — TÁVBESZÉLŐ: 187—076. A Székesfővárosi Képtár az egykori gróf Károlyi-palotában nyert elhelyezést. A palota a Belváros egyik legrégibb épülete, melyet a török hódoltság után, 1696-ban akkori tulajdonosa, Wilfersheim Miklós cs. és kir. élelmezési biztos Kalcher Márton építésszel készíttetett. Később Patachich Gábor kalocsai érsek, majd gróf Barkóczy Ferenc akkor még egri püspök tulajdonába került, aki 1768-ban adta el gróf Károlyi Antal szatmármegyei főispánnak. A Károlyi grófok többször átépítették, végleges alakját az 1832-ben megindult átépítéssel nyerte. A palotát 1928- ban Budapest székesfőváros vásárolta meg a gróf Károlyi György-féle I. sz. hitbizomány megosztás alatt álló vagyontömegéből. A székesfőváros az egyetemutcai fronton az eredeti díszítések és beosztás épségben tartásával kisebb átalakításokat végeztetett. Az így alkalmassá tett épületben a Székesfővárosi Képtár 1933-ban nyílott meg. A kiállított anyag magában foglalta a gróf Zichy Jenő-múzeum régi külföldi mesterek alkotását tartalmazó képgyűjteményét, valamint a fővárosnak 1880 óta az élő művészek támogatására évenkint előirányzott hitelösszegből vásárolt képeinek jelentékeny darabjait. A Képtár megnyitása után a főváros gyűjtése határozott irányt vett, egyrészt a régi magyar anyag hiányainak pótlásával és az ismeretlen régi mesterek felkutatásával történeti szempontot, az élő művészek fokozott támogatásával pedig a jelen művészi életének teljes keresztmetszetét óhajtja adni. így a török hódoltság után újraéledő magyar művészet hű tükörképét vetíti a közönség elé, annak minden törekvésével, próbálkozásaival és hibáival együtt, szemben a Szépművészeti Múzeummal, mely hivatásánál fogva csupán a már elért eredményeket, a művészetnek az egyetemesség mértékével mérhető állomásait rögzíti. A Képtár az ostrom előtt 7454 darab képzőművészeti alkotással rendelkezett. A rendszeres gyűjtéssel párhuzamosan a Képtár egyre bővült. 1935—37-ig tartó átépítéssel a Kaplony-utcai szárnyat, 1941—43-ban a gróf Károlyi-utcai szárnyat vonta be a múzeumba. A helyiségek szaporodásával újabb és újabb részeket rendezett be, egyelőre ideiglenesen, a kétévenként megismétlődő újszerzeményi kiállításokkal, 1940 januárjában a Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt című képének bemutatásával kapcsolatos kiállítással, 1943-ban a Magyar grafika 150 éve című kiállítással, miközben helyet és alkalmat adott különböző pályázatok anyagának bemutatására is (plakátpályázat, Ferenc József-díjak, fotók, tervek, budapesti rézkarc, vízfestmény, lino- és fametszet, emlékművek, Boldog Margit, Megváltó születése stb. pályázatok). 1944 januárjában a képtár 10 éves fennállása alkalmából, most már az egész emeletet betöltő »A magyar művészet 50 éve« című kiállítással lépett a közönség elé és aratott osztatlan elismerést. 1944 őszén a hadiállapot súlyosbodásának következtében anyagát óvóhelyre szállította. A háború, főleg pedig Budapest ostroma megpróbáltatásokat hozott a Székesfővárosi Képtár életébe is. Sikerült ugyan anyagát megmentenie a Nyugatra való hurcolástól, de a bombázás és a harci cselekmények, muzeális értékű állományában is károkat okoztak. Sokat szenvedett azonban a Képtár épülete. Mintegy 56 belövést (bomba, akna, ágyúgolyó) kapott, minek következtében tetőzete, ablakai, ajtói teljesen elpusztultak, padozata, falai erősen megrongálódtak, több helyen átszakadtak. A felszabadulás után a Képtár alkalmazottai rohammunkával eltakarították a romokat, szennyet, lóhullákat, harcikocsimaradványokat, melyek nemcsak az udvart, de a földszintet, sőt az emeletet is elborították. Nagy áldozatokkal a főváros megindította az épület helyreállítását, melynek egy része 1945 augusztus végére elkészült és lehetőséget adott arra, hogy szeptember 1-én megnyíljon a Képtár a gróf Károlyi-utcai szárnyban és a homlokzat udvari részén »Képzőművészetünk újítói Nagybányától napjainkig« című kiállítása. Az anyagi nehézségek miatt a többi rész helyre- állítása megakadt. Vezetője : dr. Kopp Jenő múzeumi'osztályigazgató. Tudományos személyzet : Bolemánné dr. Turcsányi Erzsébet múzeumi őr, dr. Karnai (Kiss) Viola beosztott tanár. Emlékművek felügyelője : Cselényi Elemér. Restaurátor : Sárdy Brutus. 314
