Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1939)
Lexikon-rész
56 Részesedés a forgalmiadóból. A székesfővárost a befolyt általános forgalmiadóból az 1921. évi XXIX. t.-c. 36. §-a, továbbá az azt módosító 1925. évi XXIII. t.-c. 7. §-a értelmében részesedés illeti meg, melynek fejében a forgalmiadó kezelését ellátni tartozik. Az általános forgalmiadó kulcsa 1931. évi szeptember hó 14. óta 3%, melyből a székesfőváros — az előző 2%-os kulcsnál nyert egynegyed részesedés helyett — egyelőre csak egyhatod részesedést kap, mert az általános forgalmiadé kulcsát 2%-ról 3%-ra felemelő 4.800/1932. M. E. sz. rendelet 10. §-ának az az intézkedése, hogy az egyhatod és az egynegyed rész közötti különbözetnek az egyes törvényhatóságok közötti szétosztása egy központi számláról fog történni, a székesfővárost illetően ezideig végrehajtva nem lett. A pénzügyminiszter 1927. évi 163.416., P. M. számú rendelete folytán 1928 február 1-től kezdődően a fényűzési forgalmiadót is a székesfőváros kezeli részesedés ellenében. Inségjárulék. A főváros az inségakciók fenntartása céljára a társulati adó, a jövedelemadó és a kereseti adó pótlékolásaként járulékot szed. A járulékot a kerületi adószámviteli osztályok vetik ki. A fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához felebbezés- nek, a bizottság határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Italmérési illeték. Bornak, bormustnak, gyümölcsbornak, sörnek és égetett szeszesitaloknak a kimérése, kismértékben való elárusítása, valamint égetett szeszesitaloknak nagyban való eladása fölött kizárólag az állam rendelkezik. Ezen rendelkezési jog alapján az említett italokat csak az mérheti ki és árusíthatja, aki erre a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyer. Ezen engedélyek kiadását legutóbb az 1921. évi IV. t.-c. szabályozta, amely törvénycikk 2. §-a szerint az engedélyesek illetéket tartoznak fizetni azon jogosítványért, hogy italmérést gyakorolhatnak. Az italmérési illeték mérve az italmérés forgalmától és jövedelmezőségétől függ. Az italmérési illetéket a m. kir. pénzügyigazgatóságok vetik ki. A befolyó jövedelem 1924. évi január hó 1-ig az állam- kincstárt illette meg és a községek abból csak bizonyos részesedést kaptak. 1924. évi január hó 1-től kezdődőleg az italmérési illetékekből befolyó jövedelmek a 8.700/1923. M. E. számú kormány- rendelet értelmében a községeket illetik meg, azonban a kivetést továbbra is a pénzügyigazgatóságok végzik, ellenben azok előírása és behajtása a községek feladata. Az illetékek kivetése 3 évenként történik s a kivetés ellen az italmérési illetékek elleni felszólamlási bizottsághoz lehet fellebbezni, amely bizottság tagjait a belügyminiszter nevezi ki. A felszólalóbizottság másodfokú határozata ellen a m. kir. pénzügyminiszterhez van jogorvoslatnak helye. A községeknek az italmérési illetékek megállapításánál csak a tekintetben van beleszólásuk, hogy az italmérési illeték megállapítására javaslatot tehetnek és mint a jövedelem élvezői, a nézetük szerint alacsonyan megállapított illetékek ellen jogorvoslattal élhetnek.
