Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1939)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
367 GÁZMŰVEK (VIII., Tisza Kálmán-tér 20. Távbeszélő száma: 1-309-85.) Pest szab. kir. város gázvilágítására a Mayer Kapfererrel és Stefáni Lajossal 1855-ben kötött szerződés alapján 1856-ban épült meg az első gázgyár a lóvásártéren (ma Tisza Kálmán-tér). Követte ezt a budai terület gázellátása 1866-ban, míg Óbuda (a mai III. kerület) utcái 1871-ben kapcsoltattak be a csőhálózatba. Az Általános Osztrák Légszesztársasággal, majd az Osztrák-Magyar Általános Légszesztársasággal többször megújított szerződés 1910 december 15-én lejárt, amikor a székes- főváros a Gázmüveket megváltotta és saját kezelésébe vette. A városi kezelésbe vétel idejében a Tisza Kálmán-téren kívül a Margit-körúton, a Ferencvárosban és Újpesten épült gyárakban termelték a gázt. Ezek a gyárak termelőképességük végső határáig igénybe voltak véve, másrészt termelésük nem volt gazdaságos, miért is a székesfőváros elhatározta, hogy a gáztermelés súlypontját egy újonnan építendő nagy gázgyárba helyezi át. Az új gázgyár Óbudán a Homokos-dűlőben a Weiss-, Bernauer- és Schőn-féie tervek alapján épült fel és 1913 október 13-án helyeztetett üzembe. Az Óbudai gázgyár Európa legmodernebbül berendezett gázgyárainak egyike. Saját pályaudvarral és ahhoz csatlakozó kb. 13 km hosszú vágányhálózattal rendelkezik ; hozzátartozik még egy tisztviselő- és munkáslakótelep, több mint 100 lakással, elemi iskolával, óvodával, orvosi rendelővel, gyógyszer- tárral, könyvtárral, színházzal, munkáskaszinóval, sportpályával, stb. Az üzem szíve a gázfejlesztő berendezés, amelynek egy- egy kamrája 10.000 kg szenet fogad be. A kamrák töltése és kiürítése villamos erővel hajtott töltőkocsik segítségével történik, egy 120 vágón szenet befogadó silosból. A termelt és megtisztított gáz, az óbudai gázgyárban levő két, egyenként 100.000 m3 ürtar- talmú gáztartóba kerül, ahonnan elektromos kompresszorok segítségével nyomócsöveken át jut a pesti és budai gáztartókba. 1913-ban a Tisza Kálmán-téri, Margit-körúti és újpesti gyárak üzeme megszűnt, míg a ferencvárosi gyárak üzemét 1919-ben, illetve 1923-ban szüntették be. A székesfőváros kezelése alatt épültek még — az óbudai gázgyáron kívül — a Révész-utcai 60.000 köbméteres, a Tomcsányi-utcai 150.000 köbméteres és a Margit-körúti 18.000 köbméteres új gáztartók ; végrehajtatott továbbá a főváros egész területére kiterjedő új távnyomó- és elosztócsövek fektetése is. A háború és a forradalmak lezajlása után a Gázművek nagy erővel látott hozzá az üzemi berendezések kibővítéséhez és modernizálásához. 1920-ban berendezkedett a gázgyártás melléktermékeként adódó és eddig egyáltalán nem értékesített barnaszénkátrány feldolgozására, 1921-ben pedig — minthogy Nyugat-Magyarország elszakításával az ország egyetlen ammóniákgyárát elvesztette —■ cseppfolyós- és kénsavasammóniák, valamint szalmiákszesz termelésére. 1925-ben megépítette az óránként 120 tonna teljesítő- képességű szénőrlő és keverő berendezését, amely lehetővé teszi az olcsóbb aknaszenek nagyobb arányú felhasználását és meg
