Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1939)
Lexikon-rész
203 nem szabad. Az 1922. évi XII. t.-c. az iparok három csoportját különbözteti meg : I. Képesítéshez kötött iparok iparigazolvány vagy iparengedély alapján. II. Engedélyhez kötött iparok. III. Szabadiparok. Képesítéshez kötött ipar az olyan ipar, amely a munka természeténél fogva csak megfelelő ideig tartó szakképzés és hosszabb gyakorlat alapján sajátítható el s gyakorlása a törvényben megállapított szakképzettség igazolásához van kötve. A képesítéshez kötött iparok a következők : a) Iparigazolvány alapján gyakorolható képesítéshez kötött iparok : arany-, ezüstműves, ékszerész, arany-, ezüst- és fémverő, ötvös, aranyozó, artézi- és műkútfúró, asztalos (épület- asztalos, bútorasztalos, mintaasztalos, mintakészítő), autójavító és szerelő, bádogos, borbély és férfifodrász, bőröndös, bőrdíszműves, szíjgyártó-nyerges, kocsinyerges, kocsikárpitos, bronzműves, csillárkészítő, cég- és címfestő, csizmadia, cipész, cukrász (keksz-, piskóta- és konzervkészítők), esztergályos (a vas- és fémesztergályos kivételével), épületburkoló, fagylaltkészítő, fazekas, cserépkályhakészítő, fegyverkovács, puskaműves, fémnyomó, fényképészet és fényképnagyítás, férfiszabó, férfiruhakészítő, fésűs (szaruműves), fűzőkészítő, galvanizáló, galvanoplasztikus, gombkötő és paszományos, gubás és szűrszabó, gumijavító, hajóács, hangszerkészítő (vonós-, fa- és fémfúvó hangszerek, zongora, harmonium, cimbalom és harmonika készítője), kádár (bognár, pintér), kalapos (férfi és női nemez- és szalmakalapkészítő, ide nem értve a kalapdíszítést), kaptafakészítő, kárpitos, kárpitdíszítő, kazánkovács és hajókovács, kefekötő és ecsetkészítő, kelme- és fonálfestő, vegytisztító, késes, köszörűs, kesztyű- és sérvkötőkészítő, kocsigyártó, bognár (kerékgyártó), kocsilámpa- készítő, kosárfonó, kovács, szerszámkovács, könyvkötő, doboz, díszmű- és tokkészítő, köteles, hálókészítő, kötőszövő, kövező, kútcsináló, lakatos (műlakatos, épületfelvasaló és géplakatos), látszerész, kozmetikai ipar, mázoló, fényező, mérlegkészítő, mészáros és hentes, mézeskalácsos és viaszöntő, molnár, mű- és aranyhímző, azsúrozó, műszerész, nap- és ernyőkészítő, nemez- és szövetsapkakészítő, női fodrász, női divatkalapkészítő ipar, női szabó és leányruhakészítő, órás, orvosi műszerész és orthopéd- gépkészítő ipar, paplanos ipar, papucsos (papucskészítő) ipar, pipakészítő, reszelő vágó, rézműves és ónozó, rézöntő, harangöntő, sokszorosító, faszobrász, fametsző, sokszorosító gipsz-és terrakottaszobrász, sokszorosító ipar (könyvnyomtatás, kőnyomás, betű- és töm- öntés, fotochemigrafia, fotolitografia, fénynyomás, mélynyomás, cinkografia, fametszés), szappanos és gyertyamártó, szita- és rostakészítő, szobafestő, szűcs és szőrmesapkakészítő, takács, tetőfedő (cserép-, pala-, műpala-, facement-, péplemez- és kátránypapír- fedő), tímár, üveges (ide nem értve a vándoriparosok által űzött egyszerű beüvegezést ablakba és képkeretbe) üvegcsiszoló, üvegedző és üvegvéső, üveghajlító, üvegfoncsorozó, üvegforrasztó, üveg-, porcellán- és fayencefestő, mozaikműves, tükörkészítő, vas- és fémesztergályos, vasöntő, vésőműves és bélyegzőkészítő, zománcozó ipar, zongorakészítő ipar. b) Iparengedély alapján
