Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1937)

Lexikon-rész

144

1.10 P. Hatósági szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező tulajdonos ebét a kerületi állatorvos díjmentesen oltja. Ebzárlat esetén az ebek udvarokban megkötve tartandók, — házon kívül pedig pórázon, szájkosárral ellátva vezetendők. Ennek elmulasztása esetén az ebtulajdonos ellen kihágási eljárás indíttatik. A gyepmesteri hivatal által befogott ebek az állategészségügyi telepen 90 napi megfigyelés alá kerülnek, de érzékeny vagy nagyértékű ebek házi megfigyelését is engedélyezheti a kér. elöljáróság. Ez esetben a kér. állatorvos az ebet az ebtulajdonos lakásán háromhetenként megvizsgálja. A vizsgálat díja 12 pengő, mely összeg a kér. elöljáróság pénztárába előzetesen befizetendő.

Ecet, ecetsav vegyvizsgálata. Lásd : Élelmiszervizsgálatok

c. a.

Egészségügyi gondozóintézetek. Budapest székesfőváros a tüdőbeteggondozók működésének nagy jelentőségét felismerve, már 1914-ben elhatározta a központi tüdőbeteggondozó intézet létesítését. Ez az intézet a VI., Dévai-utcában épült fel és 1917 július 1-én nyílt meg. A központi intézet felállítását követte a III. kér. elöljárósági épületben berendezett és 1918 március 26-án megnyitott III. kerületi intézet, valamint az ugyanebben az évben június 10-én megnyitott X. kerületi intézet a Mázsatéren. Időrendben következett a VIII. kerületi intézet, amelyet a főváros 1921 január 1-én vett át az államtól saját kezelésébe. Utóbb az államkincstár az épület tulajdonjogát is átengedte a fővárosnak és így 1930-ban a főváros az intézetet modern intézetté építtette át. Az I. kerületi belső (Pauler-utcai) intézet 1928 január 1-én jutott a főváros kezelésébe és ugyanezen a napon nyílt meg a IX. kerületi intézet ^a Mester-utcai székesfővárosi bérházban. A VII. kerületi külső (Újvidék-utcai) intézet 1929 november 29-én nyílt meg a székesfőváros tulajdonát képező kislakásos bérházban. Az I. kerületi külső (Kökörcsin-utcai) és a VII. kerületi belső (Rózsák-tere) intézet 1931. évi május 1-én nyílt meg. A hálózat teljessé tételéhez a II. kerületi (Tölgyfa-utcai) intézet csatlakozott és ezzel az intézettel a székesfőváros mostani lakottságának megfelelően — átlag százezer lakosra számítva egy intézetet — a hálózat teljesen kiépült. Ezt a hálózatot szervesen egészíti ki a központi tüdőbeteggondozó intézet keretében épült és 1931. évben megnyílt fekvőcsarnok, ahol a fővárosi kertészet által létesített parkban májustól a hideg idő beálltáig — váltakozva — harminc, nem súlyos tüdőbeteg szabadlevegős fekvőkúrát tarthat. Az Intézetek a hatósági orvosokkal, iskolaorvosokkal, anya- és csecsemővédelmi szervekkel történő szoros együttműködés útján megragadnak minden alkalmat és módot arra, hogy a lehetőséghez képest minden gümőkóros eset tudomásukra jusson. Az intézetek tehát nem egyszerű ambulanciák, amelyek csak a beteggel foglalkoznak, hanem az intézet gondoskodásának a betegen keresztül cl kell jutnia a beteg családjához is és a beteggel együttélő család minden egyes tagját is állandóan figyelemmel kell kísérnie. Ezért az intézetek nemcsak a kórjelzésnek, betegségmegállapításnak és a gümőkórosnak talált betegek állandó ellenőrzésének és kezeié-