Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1937)
Lexikon-rész
90 adókat és pótlékokat az addigi, tehát az állami kezelés alatt érvényben volt módozatok mellett szedje be. Minthogy pedig a jóváhagyás alatt levő szabályrendelet a leglényegesebb vonatkozásokban maga is az állami kezelési módozatokat vette át, ezért bizonyos értelemben már a mai átmeneti állapot is véglegesnek mondható. Az érdekeltség kérelmére és a tanács előterjesztésére hozzájárult a pénzügyminiszter ahhoz, hogy a székesfőváros a területén leölt sertéseket és vágómarhákat, valamint az idegen határból leölt állapotban behozott vágóállatokat darabszám helyett súly szerint vonhassa adózás alá. Az 1928. évi 66.590. és 72.550. számú pénzügyminiszteri rendeletek pedig megszüntették azt a diszparitást, ami a pezsgő és a bor fogyasztási adója között az előbbi terhére fennállt és a pezsgő fogyasztási adóját a bor fogyasztási adójával azonosan állapították meg. A székesfővárost és a többi városokat és községeket a pénzügyminiszter az ekként származó jövedelemcsökkenés fejében egyidejűleg úgy kárpótolta, hogy az említett közületeket a pezsgő fényűzési forgalmi adójából részelteti. Nevezetesen az említett rendeletek értelmében a pezsgő 20%-ban megállapított fényűzési forgalmi adójából 37’5% a városokat és községeket illeti, amiből 3/4 rész, de legfeljebb évi 300.000 P — ami megfelel a székesfőváros pezsgőadóból befolyt eddigi jövedelmének -— a székesfővárosé. Ez az intézkedés — minthogy az állam a fényűzési forgalmi adót a gyártás helyén szedi be — az adóztatást egyszerűvé tette, anélkül, hogy a fővárost jövedelmében érintené. Természetszerűleg fennáll a városoknak az a joga, hogy ezen részesedésen felül a pezsgő után a borra vonatkozólag megállapított fogyasztási adót is szedjék. Az 1930. évi június hó 1-ével megszűnt a fővárosnak a községi fogyasztási adók beszedése szempontjából két körzete, úgymint a vámvonalon kívüli nyílt és az azon belüli zárt körzetre való megoszlása. A fővárost körülvevő vámvonalnak a főváros politikai határára való kihelyezése 1930. évi július hó 1-én megtörtént. Ennek folytán a községi fogyasztási adók kezelése egységessé vált, az ellenőrzés eredményesebb, az adózás pedig a múlttal szemben egyszerűbb lett. Az adóztatási rendszernek lényeges alkateleme a feltételes adómentesség intézménye, amely abból áll, hogy az adótárgyak termelése és raktározása a főváros jövedéki ellenőrzése mellett történik s az adót csak akkor kell megfizetni, ha az adótárgy a főváros területén szabadforgalomba kerül: ellenben a feltételesen adózónál rendszeresen nyilvántartott adótárgyak a szabályszerű jövedéki ellenőrzés mellett az adó lefizetése nélkül szállíthatók ki idegen községbe, úgyszintén az egyik feltételesen adómentes helyiségből a másik ilyen helyiségbe. A feltételes adómentességre való jogosultság megilleti az adóköteles cikkek termelésével, illetőleg gyártásával és feldolgozásával, nagybani árúsításával és raktározásával foglalkozó adózókat. Az adóztatási rendszert az ú. n. letétbárcával való adózás, valamint az adóhitel intézménye egészítik ki. Fogyasztási adó, illetőleg adópótlék tételei és az adózás alá eső cikkek a következők :
