Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1935)

Budapest székesfőváros üzemei és intézményei

316

nálhatatlanná vált bútorok, szerek, eszközök és anyagok átvétele, raktározása, az időközben felmerülő szükséghez képest felhasználása, időszakonként árverés útján való értékesítés ; 6. házilag

eszközlendő költöztetések elvégzése ; 7. a hírlapiktatás ; 8. az ideiglenes vendégszállások felszerelésének beszerzése, raktározása, kiadása ; 9. az »Adóárverési csarnok és raktár« teendőinek ellátása ; 10. a főváros közoktatási épületeiben elhelyezett bútorok és felszerelési tárgyak vállalati úton való javítása, a javítási munkák ellenőrzése, új iskolai bútorok beszerzése ; 11. a régi yámfelügyelői házak, jobbparti szegényház, vámőri favázas őrházak, vámházak, sorompók, marhaaklok karbantartási munkái; 12. városi telkek bekerítése; 13. sétányszékek kezelése. Vezető : Udvary Mihály gazdasági főfelügyelő.

GÁZMŰVEK

(VIII., Tisza Iválmán-tér 20. Távbeszélő száma : 309—85.)

Az új gázgyár Óbudán a Homokos-dűlőben a Weiss-, Bernauer- és Schőn-féle tervek alapján épült fel és 1913 október 13-án helyeztetett üzembe. Az Óbudai gázgyár Európa legmodernebbül berendezett gázgyárainak egyike. Saját pályaudvarral és ahhoz csatlakozó kb. 13 km hosszú vágányhálózattal rendelkezik ; hozzátartozik ünég egy tisztviselő- és munkáslakótelep, több mint 100 lakással, elemi iskolával, óvodával, orvosi rendelővel, gyógyszer- tárral, könyvtárral, színházzal, munkáskaszinóval, sportpályával, stb. Az üzem szíve a gázfejlesztő berendezés, amelynek egy- egy kamrája 10.000 kg szenet fogad be. A kamrák töltése és kiürítése villamos erővel hajtott töltőkocsik segítségével történik, egy 120 vágón szenet befogadó silosból. A termelt és megtisztított gáz, az óbudai gázgyárban levő két, egyenként 100.000 m3 ürtar- talmú gáztartóba kerül, ahonnan elektromos kompresszorok segítségével nyomócsöveken át jut a pesti és budai gáztartókba. 1913-ban a Tisza Kálmán-téri, Margit-körúti és újpesti gyárak üzeme megszűnt, míg a ferencvárosi gyárak üzemét 1919-ben, illetve 1923-ban szüntették be. A székesfőváros kezelése alatt épültek még — az óbudai gázgyáron kívül — a Révész-utcai 60.000 köbméteres, a Tomcsánvi-utcai 150.000 köbméteres és a Margit-körúti 18.000 köbméteres új gáztartók ; végrehajtatott továbbá a főváros egész területére kiterjedő új távnyomó- és elosztócsövek fektetése is. A háború és a forradalmak lezajlása után a Gázművek nagy erővel látott hozzá az üzemi berendezések kibővítéséhez és modernizálásához. 1920-ban berendezkedett a gázgyártás melléktermékeként adódó és eddig egyáltalán nem értékesített barnaszénkátrány feldolgozására, 1921-ben pedig — minthogy Nyugat-Magyarország elszakításával az ország egyetlen ammóniákgyárát elvesztette — cseppfolyós- és kénsavasammóniák, valamint szalmiákszesz termelésére. 1925-ben megépítette az óránként 120 tonna teljesítő- képességű szénőrlő és keverő berendezését, amely lehetővé teszi az olcsóbb aknaszenek nagyobb arányú felhasználását és meg