Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1935)

Budapest székesfőváros üzemei és intézményei

316 nálhatatlanná vált bútorok, szerek, eszközök és anyagok átvétele, raktározása, az időközben felmerülő szükséghez képest felhaszná­lása, időszakonként árverés útján való értékesítés ; 6. házilag eszközlendő költöztetések elvégzése ; 7. a hírlapiktatás ; 8. az ideiglenes vendégszállások felszerelésének beszerzése, raktározása, kiadása ; 9. az »Adóárverési csarnok és raktár« teendőinek ellá­tása ; 10. a főváros közoktatási épületeiben elhelyezett bútorok és felszerelési tárgyak vállalati úton való javítása, a javítási munkák ellenőrzése, új iskolai bútorok beszerzése ; 11. a régi yámfelügyelői házak, jobbparti szegényház, vámőri favázas őrházak, vámházak, sorompók, marhaaklok karbantartási mun­kái; 12. városi telkek bekerítése; 13. sétányszékek kezelése. Vezető : Udvary Mihály gazdasági főfelügyelő. GÁZMŰVEK (VIII., Tisza Iválmán-tér 20. Távbeszélő száma : 309—85.) Az új gázgyár Óbudán a Homokos-dűlőben a Weiss-, Bernauer- és Schőn-féle tervek alapján épült fel és 1913 október 13-án helyez­tetett üzembe. Az Óbudai gázgyár Európa legmodernebbül beren­dezett gázgyárainak egyike. Saját pályaudvarral és ahhoz csatla­kozó kb. 13 km hosszú vágányhálózattal rendelkezik ; hozzá­tartozik ünég egy tisztviselő- és munkáslakótelep, több mint 100 lakással, elemi iskolával, óvodával, orvosi rendelővel, gyógyszer- tárral, könyvtárral, színházzal, munkáskaszinóval, sportpályá­val, stb. Az üzem szíve a gázfejlesztő berendezés, amelynek egy- egy kamrája 10.000 kg szenet fogad be. A kamrák töltése és kiürí­tése villamos erővel hajtott töltőkocsik segítségével történik, egy 120 vágón szenet befogadó silosból. A termelt és megtisztított gáz, az óbudai gázgyárban levő két, egyenként 100.000 m3 ürtar- talmú gáztartóba kerül, ahonnan elektromos kompresszorok segítsé­gével nyomócsöveken át jut a pesti és budai gáztartókba. 1913-ban a Tisza Kálmán-téri, Margit-körúti és újpesti gyárak üzeme meg­szűnt, míg a ferencvárosi gyárak üzemét 1919-ben, illetve 1923-ban szüntették be. A székesfőváros kezelése alatt épültek még — az óbudai gázgyáron kívül — a Révész-utcai 60.000 köbméteres, a Tomcsánvi-utcai 150.000 köbméteres és a Margit-körúti 18.000 köbméteres új gáztartók ; végrehajtatott továbbá a főváros egész területére kiterjedő új távnyomó- és elosztócsövek fektetése is. A háború és a forradalmak lezajlása után a Gázművek nagy erővel látott hozzá az üzemi berendezések kibővítéséhez és modernizálá­sához. 1920-ban berendezkedett a gázgyártás melléktermékeként adódó és eddig egyáltalán nem értékesített barnaszénkátrány fel­dolgozására, 1921-ben pedig — minthogy Nyugat-Magyarország elszakításával az ország egyetlen ammóniákgyárát elvesztette — cseppfolyós- és kénsavasammóniák, valamint szalmiákszesz ter­melésére. 1925-ben megépítette az óránként 120 tonna teljesítő- képességű szénőrlő és keverő berendezését, amely lehetővé teszi az olcsóbb aknaszenek nagyobb arányú felhasználását és meg­

Next

/
Thumbnails
Contents