Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1934)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
274 deltetésű betétei 13’6 milliót kitevő összegét ehhez hozzászámítjuk, úgy a Takarékpénztár 76’5 millió pengő betétet kezel, ötévi fennállása alatt a Takarékpénztár üzletkörét jelentékenyen kiterjesztette és az utóbbi évek súlyos gazdasági és pénzügyi válsága dacára is nemcsak mobilitását őrizte meg mindvégig teljes mértékben, de erőit is jelentékenyen fokozta. Az 1933. üzletévben bonyolította le a Takarékpénztár véglegesen a Parkváros r.-t. tranzakciót is, aminek megfelelően a tulajdonába került érdekeltségi részvényeket ezúttal először szerepelteti mérlegében. A Parkváros r.-t. összes részvényeinek megszerzésével most már véglegesen érdekkörébe kerültek a Takarékpénztárnak a Parkváros r.-t. nagykiterjedésű svábhegyi és gellérthegyi telkei, valamint az ugyancsak újonnan megszerzett Yáci-úti telkek, amelyek a bennük rejlő látencia folytán jelentékeny mérvben fokozzák a Takarék- pénztár erőforrásait. A Takarékpénztár hitelezési tevékenységének természetesen korlátokat szabtak a viszonyok, mindazonáltal váltótárcájának állománya 42-6 millióról 47'9 millióra emelkedett. Figyelemmel arra, hogy több tétel visszafizetése dacára a váltóállománynál jelentős emelkedés mutatkozik, ez a körülmény igazolja azt, hogy a Takarékpénztár új hitelek nyújtásával ez évben is segítségére volt a gazdasági életnek. Erőviszonyai gondos szem előtt tartásával ez év folyamán is mindenkor kielégítette a Takarékpénztár Budapest Székesfővárosnak rövidlejáratú, átmeneti hiteligényeit. A hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönök állománya az év végén 21’5 milliót tett ki. A Takarékpénztár e tétel alatt kimutatott hiteleinek bonitását a Takarékpénztárnak a kihelyezés terén annak idején tanúsított körültekintő gondosságát legjobban igazolja az, hogy a hátralékos annuitások összege — dacára a házak jövedelmezőségében a múlt év folyamán beállott rosszabbodásnak — az 1933. évben sem haladta meg a normális mértéket. Aktíváit a Takarékpénztár a jelenlegi viszonyoknak mindenben megfelelő leggondosabb értékeléssel vette fel mérlegébe. Ennek megfelelően az értékpapírok értékelésénél a 80/1934. M. E. számú rendeletben megadott azt a kedvezményt, amely azoknak a tényleges forgalmi áraknál magasabb értékelését is megengedi, egyáltalában nem vette igénybe, sőt ezeknek a kimutatott értékekkel szemben jelentős tartalékok rejlenek. A Takarékpénztár ingatlainak értékéből is jelentős leírásokat eszközölt. A részben a közismerten rossz gazdasági viszonyok, részben a különféle adósvédelmi intézkedések folytán állandóan szűkülő kamat-marge folytán csökkenő kamatjövedelmeit sikerült a Takarékpénztárnak egyéb jövedelmei fokozásával egyensúlyozni úgy, hogy összes jövedelmei a múlt évvel szemben csak jelentéktelenül csökkentek. Gondos megfontolás után a belső erők fokozására irányuló célt tartva helyesnek — figyelemmel a pénzügyi kormány intencióira is — az igazgatóság a Székesfőváros vezetőségével egyetértőén arra az elhatározásra jutott, hogy 1933- ban osztalék fizetését nem javasolja. Ezirányú elhatározásában döntően befolyásolta az igazgatóságot az a tény is, hogy a Takarék- pénztár részvényeinek több mint 99%-a a Székesfőváros tulajdonában van. A megfelelő leírások és tartalékolások után mutatkozó
