Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XII. Személyi ügyek
106 elnöki kinevezés harcot jelentett a fővárossal; ő csak a fővárosért kivánt harcolni. A főváros újjászületésekor ott találjuk őt a székesfőváros törvényhatósági bizottságában. Dolgozott, segített az újjáalakításban. Munkásságával újabb elismerést, nagyrabecsülést szerzett. A magyar szivek egymásra találtak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöki állására történt kinevezését a főváros magyar társadalma osztatlan örömmel fogadta. S a magyar lelkek kinevezésekor megépítették a béke hídját, a Zielinski hidat, a Városháza és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa között. Mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, majd mint a kikötőépítés kormánybiztosa is, teljes munkaerejét szeretett fővárosunk fejlesztésére fordította. Mint Széchenyi lelkes híve, tudta a város fejlesztésének a nemzetre való országos jelentőségét, s meggyőződéssel vallotta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatását. Tudjuk, ismerjük mindnyájan hervadhatatlan érdemeit. Sokat alkotott. Remek alkotásai az ő emlékét megőrzik, s mint legszorosabb munkatársa tudom, hogy még igen sokat akart alkotni, amiben a halál — sajnos — már megakadályozta. A ma a fájdalomé, a kegyeleté. Nagy gyászunkban méltóztassék mai ülésünket a kegyeletnek szentelni. Elhunyt elnökünknek, a nagy magyar mérnöknek, aki a fővárosunk fejlesztésén kimagasló tehetségével és bámulatos munkabírásával eredményesen dolgozott, érdemeit és emlékét jegyzőkönyvünkben megörökíteni, a gyászba borult özvegyhez részvétiratot intézni, az elhunyt elnököt saját halottjának tekinteni, a végtisztesség költségeit a Fővárosi pénzalap terhére vállalni s temetésén testületileg részt- venni, ravatalára a tanács és tisztviselői kara nevében koszorút helyezni. Bejelentem, hogy a polgármester úr elhúnyt elnökünknek a Kerepesi- temetőben, érdemei elismerésével, díszsírhelyet engedélyezett. Sipöcz Jenő dr. tanácstag, a székesfőváros polgármestere, a székes- főváros közönsége és tanácsa nevében csatlakozott azokhoz a kegyelete* szavakhoz, amelyeket az elnökhelyettes mondott. Az elhúnyt halála — úgymond — elsősorban a Közmunkák Tanácsának és a Székesfőváros közönségének nagy vesztessége. Ennek a két hatóságnak érdekében és kereteiben hatalmas tudással és lelkiismeretes fáradhatatlansággal buzgólkodott. Nagy tervei, koncepciói voltak, európai hírével külföldön is megbecsülést szerzett az országnak és a fővárosnak. Mint a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, főleg technikai kérdésekben végtelen nagy értékű munkásságot fejtett ki, mély tudásával, egy szakadatlan munkában töltött élet gazdag tapasztalataival és mély judi- ciumával gyakran épen az Ő szava döntött el igen fontos kérdéseket; így az építési ügyosztályoknak technikus osztályokká való átszervezése és a villamos vasút megváltásának kérdésében is döntő volt az Ő állásfoglalása. A főváros közönsége és a tanács hálás szívvel fog visszaemlékezni nagy érdemeire s azokat elfelejteni sohasem fogja”. Elnök ezzel az ülést a kegyelet nevében berekesztette. Dr. Zielinski Szilárd temetése április 30-án délután folyt le a légim-
