Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XI. Különféle ügyek
94 toznak. Csupán egy szakembernek ilyen hatáskörrel és felelősséggel való felruházása — miután ily alakulat nagyobb pénzerejénél fogva is rendszerint nagyobb terjedelmű és nagyobb számú munkát vállalhat — azzal a kockázattal járhat, hogy betegsége, vagy más okból előforduló távolléte esetén a társasági építkezés felelős szakértő gondozása nélkül maradhatna, holott az építkezések ilyen eshetőségnek már biztonsági okokból sem tehetők ki, miért is ennek úgy magán, mint közérdekből tüzetes rendelkezésekkel elejét kell venni. Ezen felül szükségesnek jeleztük, hogy az építkezésnek társaságilag való foganatosításánál az illető jogi személy az építési munka helyén rendészeti szempontból nemcsak iparát és telepengedélyét, hanem még a végrehajtással megbízott és a végrehajtásért felelős szakértőjét is köteles legyen feltüntetni. Az előadói tervezetben azzal a rendelkezéssel találkoztunk, amely szerint minden építőiparosnak joga van arra is, hogy az ipara körébe tartozó munkák terveit és a végrehajtásukhoz szükséges rajzokat elkészíthesse. A tervezés nem ipar, nem építőipari munka, hanem tudományos képzettséget igénylő technikai, szellemi tevékenység, ezért e pontnál azt a konkrét javaslatot tettük, hogy a tervezés szabályozásának kérdése a törvényjavaslattervezetből hagyassák ki. A műszaki tervezésről egyébiránt már a mérnöki rendtartásról szóló 1923:XVII. t.-c. is tartalmaz több rendelkezést, egyúttal pedig külön felhatalmazást ad a kereskedelemügyi miniszternek, hogy a szükségesnek mutatkozó kiegészítő rendelkezéseket rendeleti úton léptethesse életbe. Célszerűségi szempontból egy ilyen miniszteri rendelet keretében véltük a tervezés kérdésének szabályozását is, egészen különállóan az építőipar gyakorlásának törvényes intézkedéseitől. Az előadói tervezet az építési szerkezetek tervezésére és kivitelére vonatkozó műszaki követelmények szabályozását, — amely követelmények függetlenek a helyi viszonyoktól — az ország egész területére kiterjedő hatállyal a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe kívánta utalni. E javaslat azonban nincs összhangban a mai törvényes közigazgatásjogi helyzettel, amely szerint a legfelsőbb építési hatóság a belügyminiszter és így az ország területére vonatkozóan az építkezés szabályozása az ő illetékes hatósága alá tartozik. A Budapest területére vonatkozó építési szabályokat pedig — a már fent kifejtettek szerint — a Fővárosi Közmunkák Tanácsa van hivatva kibocsátani. A törvényjavaslat előadói tervezete foglalkozik végül az építési engedélyhez nem kötött, egyszerű szerkezetű, földszintes falusi, tanyai, szállási stb. lakóházaknak, továbbá ugyanilyen egyszerű szerkezetű földszintes gazdasági és más melléképületeknek földből és faanyagból való építésével is, amely tervezetnek átszövegezését javasoltuk, mert itt felette szükséges a legpontosabb meghatározás. A Budapestre érvényes Építésügyi Szabályzatban az építési engedélyhez kötött építkezések ugyanis taxatíve fel vannak sorolva és e szerint a székesfővárosban minden építmény építési engedélyhez van kötve. Hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a vidéki városok építési szabályrendeletei is. Minthogy pedig az előadói javaslat idevonatkozó szövegezése az építési szabályzatokkal szemben igen könnyen félremagyarázásra adhatna alkalmat és főleg a városi építkezések körül káros kihatású következményekre vezethetne, ezért kértük a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a mutatkozó homályt és a jelenleg érvényes
