Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XI. Különféle ügyek
92 Törvényj avaslat az építőipar gyakorlásáról. Stadiont is el lehetne helyezni. A szakértői bizottsági eljárás során azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kijelentette, hogy a Nádorkert egész területét igényli a Füvészkert céljaira, miért is ott a Stadion nem találhat elhelyezést. Újabban az a terv is foglalkoztatta az illetékes szakköröket, hogy a nemzeti Stadion a Lágymányosnak az összekötő vasúti hídtól északra eső és a szabályozási tervben állandó kiállítás céljára kijelölt területen nyerjen elhelyezést. Ez a terv nagyjában eléggé kedvezőnek és kivihetőnek mutatkozik már azért is, mert külföldi példák szerint a Stadionoknak kiállításokkal való összekapcsolása jól bevált. Az itteni területen való elhelyezkedésnek is azonban jelentékeny nehézségek gördülnek útjába. A feltöltésre váró lágymányosi vízterületnek állandó kiállítás céljaira való kellő kihasználása ugyanis a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nagy koncepciójú kulturprogrammjának tervezett kivitele következtében már is jelentékeny mértékben redukálódik, úgy, hogy érthető a székesfőváros hatóságának ahhoz való ragaszkodása, hogy az általa kiállítási célokra részben már kisajátított terület még további más célra részben se vétessék el. Ettől eltekintve, a terület nincs is olyan állapotban, hogy az, mint kész építési telek a Stadion nagyszabású építkezésére és berendezésére a közel jövőben felhasználható lenne. Legújabban, értesülésünk szerint az iránt történt kezdeményezés, hogy a nemzeti Stadion céljára Kőbányán, a régi katonai gyakorlótér engedtessék át, de ez a kérdés közelebbi tárgyalás alá még nem került. A hely kijelölése tehát még mindig megoldatlan probléma maradt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa teljesen átérzi és méltányolja a nemzeti Stadion létesítéséhez fűződő nagy nemzeti érdekeket s a maga részéről igyekszik e kérdés megvalósítását a városrendezés és fejlesztés ugyancsak fontos érdekeinek összhangba hozatalával előmozdítani. * * * A kereskedelemügyi miniszter úr az 1925. év vége felé leküldte hozzánk az építőipar gyakorlásáról szóló törvényjavaslat előadói tervezetét, tanulmányozás és esetleges észrevételeink közlése végett. A törvényjavaslatot örömmel fogadtuk s a kérdéssel annak közgazdasági- és az építkezésekre kiható nagy jelentőségéhez képest, behatóan foglalkoztunk, már azért is, mert az építőipar gyakorlása Budapesten tudvalévőén összefüggésben van törvényes hivatásunkkal és hatáskörünkkel, melyet az 1870 :X. t.-c. szabályozott. Az idézett törvény 22. §-a értelmében Budapesten mindaddig, míg az építkezés ügyét külön törvény nem szabályozza, az építkezésekre nézve azok az elvek és utasítások az irányadók s kötelezők, amelyeket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa általában megállapít. Ennek az alaptörvénynek a felhatalmazásán alapszik a Budapest székesfőváros területére általunk belügyminiszteri hozzájárulással kibocsátott „Építésügyi Szabályzat”. A kereskedelemügyi miniszter úr felhívásának tehát úgy véltünk helyesen és célravezetőén eleget tenni, ha a törvényjavaslat előadói tervezetére felmerült észrevételeinket, illetőleg kívánságainkat az Építésügyi Szabályzattal való vonatkozásban és e szabályzat uralmának hosszú ideje
