Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
VII. Füstmentes tüzelés
70 panaszra adott okot, az államvasuti reformokkal kapcsolatban teljesen felhagyatott. A keleti pályaudvari fűtőház és a ferencvárosi fűtőház környéke nincs beépítve, végül az u. n. északi fűtőház pedig külterületen fekszik és közvetlen közelében nincsenek lakott városrészek. A m. kir. államvasutak fűtőházai szempontjából tehát a helyzet kedvezőnek mondható. A Duna Száva Adria vasút budai fűtőházának közvetlen közelében szintén aránylag kevés a lakóház. A budapesti villamosvasutak áramfejlesztő telepei megfelelő tüzelő- berendezésekkel már el vannak látva és így különösebb panaszokra nem adhatnak okot. Ami a hajózást illeti, nem becsülendő túl a főváros levegőjének gőzhajók okozta megrontása. A hajók jelentékeny része ugyanis a kevés füstöt fejlesztő mohácsi szenet égeti s azoknak füstje is nagyrészt a Duna fölött terjed el. Még ha a part mellett kikötött hajó is okozza a füstöt, csak bizonyos szélirány mellett válik kellemetlenné. így leginkább a pesti part mellett kikötött hajók füstölése kellemetlen, mert azok füstjét viszi a nálunk leggyakrabban uralkodó északnyugati, illetőleg nyugati szél a lakott területek felé. Az említett parton azonban főképen a személyszállító hajók állomásai vannak elhelyezve, melyeknek áthelyezése úgy az utazó- közönség, mint a főváros ellátása érdekére való tekintetből nem jöhet szóba. Figyelembe veendő ugyanis, hogy fővárosunk épen a Duna melletti kedvező fekvésének köszönheti felvirágzását és a hajózás ma is a város élelmezése, valamint ipara és kereskedelme tekintetében nagy előnyöket biztosít s épen ezért nem volna helyes a füstképződés okozta kellemetlenségek megszüntetését célzó intézkedésekkel más fontos közérdeket sérteni. A mai nehéz viszonyok között, amikor a dunamenti államok (pl. a csehek) a legnagyobb erőfeszítést fejtik ki, hogy a forgalmat magukhoz ragadják, minden olyan intézkedés gondosan kerülendő, ami a hajózást megnehezítené és oka lehetne annak, hogy a hajók az itteni tartózkodást lehetőleg elkerüljék. Nem hagyandó figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a Duna ma nemzetközi folyam, melyen bármely nemzet hajói szabadon közlekedhetnek. Az itt közlekedő vagy állomásozó idegen hajóknál pedig nincs módunkban a füstölést meggátolni, mert az illető országok könnyen retorzióval élhetnének és a magyar hajókkal szemben viszont külföldön olyan követelményeket támaszthatnának, amelyek nehezen volnának teljesíthetők. A füstképződés megakadályozását célzó intézkedések megtételét kizárólag a magyar hajóktól pedig azért nem követelhetjük, mert ebben az esetben a hazai vállalatok nehezebb helyzetbe jutnának az idegen vállalatokkal szemben és így az amúgy is erős versenyben nem állhatnánk meg helyünket. A külföldi hajók füstképződésének szabályozatlanul hagyása esetén az eredmény egyébként amúgy is igen korlátolt mérvű lenne. Figyelembe veendő továbbá, hogy a dunai hajózást állandó figyelemmel kiséri a Nemzetközi Dunabizottság és a Nemzetek Szövetsége is, mely utóbbinak megbízásából az elmúlt nyáron utazta be a Dunát az amerikai M. Walker Hines, aki annak idején a dunai hajóállománynak a háború utáni felosztásával volt megbízva, jelenleg pedig a hajózás szabad kifejlődésének akadályait vette tanulmányozás alá.
