Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
VII. Füstmentes tüzelés
67 két okozzák. A gyermekek satnya fejlődése, korai halandóság, munka- képesség lecsökkenése, nagy mértékben a füsttel fertőzött levegő következményei ; a növényzet elsatnyulása, fehérnemű, ruha, lakásberendezéseik piszkolódása és korai pusztulása ugyancsak a füst káros hatásának eredménye. Hasonló káros hatása van a füstnek magukra az épületekre is, továbbá a szobrok, műemlékek és festményekre stb. A gyári kéményekből kitóduló sűrű füstfelleg pedig a gyárosnak gazdasági kár, mert a sűrű füsttel a kéményen át értékes éghető anyagok is elégetlenül távoznak; a felhasznált tüzelőanyagban pazarlás folyik. Ezzel szemben a füstmentes tüzelés bevezetése nemcsak a közegészség- ügyi ártalmak megszüntetését eredményezi, hanem a gyárosnak gazdasági előnyt is jelent, mert a tüzelőanyag tökéletesebb elégésénél lényeges a megtakarítás a tüzelőanyagban is. Fővárosunk gyári füstjének megszüntetéséről először az 1893. évben érvénybe lépett Ép. ü. szabályzat keretében történt gondoskodás. E szabályzatban a Közmunkák Tanácsa kimondta, hogy a 3 négyzetméter vagy ennél nagyobb fűtőfelületű kazánok, valamint az óránkint 20 kg-ot elégető tűzhelyek kéményeit már gyárkéményeknek kell tekinteni. Az I. és II. övezet területein levő gvárkéményű tűzhelyekre kötelezően előírtuk a megfelelő füstemésztő tüzelést. Kimondtuk egyúttal, hogy ilyen tüzelés a gáz és koksz, valamint a hatóságilag elismert füstemésztő szerkezettel ellátott tüzelések. Ezek a rendelkezések még csak az I. és II. övezetre, azaz a szorosabban vett belső területekre nézve intézkedtek a gyári üzemek füstjének megszüntetéséről, ami az akkori népességi viszonyoknak vagy még inkább az akkori tüzeléssel járó ipartelepek számának és fekvésének mérlegelésével megfelelt volna az akkori követelményeknek, ha a kazántulajdonosok a hatóságilag elismert füstemésztő szerkezet alkalmazásánál az illető tűzhely minden tényezőjét kellő figyelemben részesítették volna. A rostélyfelület alakja, nagysága, a tüzelőtér kiképzése, a léghuzat- viszonyok, a tüzelésre kerülő anyag minősége és a kazántól várt teljesítmény, mind olyan tényezők, amelyek csaknem tüzhelyenkint változnak és esetenkint döntő szerepük van a tüzelés mikéntjére nézve. Éppen ilyen döntő fontosságú tényező még a fűtő szakértelme és lelkiismeretessége. Az esetenkint változó e sok tényező nagyon kétségessé tette, hogy valamely füstmentes tüzelést célzó berendezés, amely egy tűzhelyen megfelel a követelményeknek, más tűzhelynél alkalmazva, kielégítené-e a hozzáfűzött kívánságokat? E körülmények megfontolása arra késztette a hatóságot, hogy az egyes füstemésztő szerkezetek hatósági elismerését ejtse el és csupán a füst megszüntetésének elrendelésére és végrehajtására szorítkozzék. Ez az elv jut már kifejezésre az 1914. évi március hó 1-én életbe lépett új Építésügyi Szabályzatban. A szabályzat 425. §-a kimondja, hogy 5 m2 vagy ennél nagyobb fűtőfelületű kazánok vagy a 20 m2 és ennél nagyobb rostélyfelületű tűzhelyek kéményeit gyári kéményeknek kell tekinteni. A 427. §. pedig elrendeli, hogy a gyári kéményekhez tartozó tűzhelyeket füstemésztő tüzeléssel kell ellátni. Egyúttal kimondja, hogy ilyen a tüzelés a gáz- és koksz-tüzelésit*
