Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
VI. Közvilágitás
VI. Közvilágítás. A közvilágításnak elsőrendű fontossága van a köz- és magánvagyon^ biztonsága, továbbá a forgalom veszélytelen lebonyolítása szempontjából. A háború előtti békeévekben a főváros közvilágítására túlnyomó résziben gázlámpák szolgáltak, csak egyes fontosabb, reprezentálóbb útvonalak voltak elektromos íviámpákkal megvilágítva. 1914 július elsején összesen 25.144 gázlámpa, 29.749 lánggal felszerelve világította fővárosunk utcáit és tereit, míg elektromos ívlámpák csak a Nagykörúton, Andrássy-úton, ílákóczi-úton, Kossuth Lajos-utcában stb., szóval egynémely fontosabb útvonalakon voltak felszerelve. A háborús években azonban a közvilágításban lényeges visszaesés állott be. Ez — sajnos — arra vezethető vissza, hogy abban az időszakban még a közvilágítást általában a gázlámpák szolgáltatták, a gázgyártásban pedig nagy zavarok állottak elő, mert hazánkban a világító gáz előállításához szükséges szenünk nincs, a külföldi porosz szén beszerzése pedig igen meg volt nehezítve. Ennek folytán állott elő, hogy amíg 1915. december 31-én még 26.289 gázláng világított, 1916. év végén már csak 14.667, 1917 év végén 7486 és 1918. év végén 5656 láng világított. A legsúlyosabb viszonyok 1919—1920. években következtek be, annyira, hogy az utóbbi év végén már csak 1848 gázlámpa volt üzemben. így a közvilágítás feltétlen biztonsága érdekében a gázvilágítás mellett át kellett térni a minden körülmények közt helytálló elektromos világításra is, mert az elektromos áram előállítása szenek tekintetében különösebb igényeket nem támasztva, a hazánkban is előforduló szénnel mindenkor biztosítható. A háborút követő időkben az elektromos világítás mind nagyobb térfoglalása be is következett, természetes azonban, hogy a ^ázvilágítás sem volt egészen kikapcsolható, sőt bizonyos mértékben fejlesztendő is volt, hogy egyik vagy másik világítási mód előre nem várható időszaki zavarai esetén, a másik, mint kisegítő világítás a forgalom- és közbiztonságot minden körülmények között szolgálja. Az elektromos világítás a háborút követő forradalmi időkben a házakon felszerelt primitív falikarokon elhelyezett lámpák alakjában jelentkezett. Ezek mellett a város külsőbb részeiben faoszlopokon elhelyezett karos lámpák kerültek felszerelésre. 1919. év végén már 6600 drb elektromos lámpa volt üzemben, mely szám 1923. év végéig 9300-ra növeke-
