Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)

I. Városrendezés - városszabályozás

18

E részben a helyzet az volt, hogy amikor a telek parcellázása iránt a kérelem a székesfőváros elé került, a székesfőváros tanácsa — amint ezt már említettük — a parcellázás ellen a szabályozás és a telek jövő rendeltetése szempontjából nem támasztott akadályt, ami a folyamodókban biztatást keltett abban a tekintetben, hogy a parcellázás tényleg is engedélyeztetni fog. A jóhiszeműség tehát, amikor a telektulajdonos a tervezett parcellákat el is adta, nem volt kétségbevonható sem a telektulajdonos, sem a parcellák vevői részén. Nem volt mellőzhető a megítélésnél az a körülmény sem, hogy egyes parcellák vevői a parcellákon tényleg építkeztek is s eltekintve az emiatt a rendészeti útra tartozó eljárástól, bizonyos mértékű jóhiszeműség, de mindenesetre legalább a méltányosság kérdése itt is felmerült és figyelmet igényelt, annyival inkább, mert a parcellák vevői és különösen azok, akik építkeztek, — csupa úgynevezett kisember — a parcellázás megakadályozása folytán szorult helyzetbe és az igen drága építési kölcsönök miatt exisztenciájukat veszélyeztető súlyos anyagi nehézségek közé jutottak.

Ez a helyzet a magasabb közcél biztosítása érdekében gyors orvoslást és áldozatot kívánt, amire módként csak a parcellák megváltása és az építmények kártalanítása mutatkozott egyedül célravezetőnek.

Ennek érdekében indokoltnak találtuk e legfájóbb és legsürgősebb ponton a gyors orvoslást és a 16247. hrsz. telket, a belőle alakított és eladott parcel!ánkint s az építmények kártalanításával, egészben megszereztük. így a 16247. hrsz. ingatlan a mi tulajdonunkba jutott mindazzal együtt, ami rajta épült. A telek felparceilázását természetesen elejtettük.

Az ügy érdekében folytattuk egyúttal Schmidt Miksával a tárgyalásokat, valamint tanulmány tárgyává tettük a park megalakításának kérdését.

A parkot illetően szem előtt tartottuk az adományozó célzatát, a helyi talajszintbeli és a közlekedési viszonyokat, a Schmidt Miksa által már megszerzett ingatlanok fekvését, a székesfőváros tulajdonában levő erdős és parkszerű területekkel való szerves kapcsolat létrehozását, valamint általában az adományozó által Attilaparknak nevezni kívánt nagyszabású park céljából és rendeltetéséből folyó igényeket. Eldöntendő volt, mekkora terület és minő elhatárolással jelöltessék ki, mint olyan, amely a szabályozási tervben parkterületként hatóságilag megállapítandó s ennek folytán építési tilalom alá kerül. A park határoi közé eső ingatlanokra nézve az a helyzet áll elő, hogy azok előbb-utóbb megszerzendők lesznek, Schmidt Miksa intenciója és készsége szerint életében lehetőleg általa, azután pedig a székesfőváros által.

Tanulmányaink és tanácsi helyszíni eljárásaink eredményeihez képest a parkterületet a fentjelzett szempontoknak megfelelően kijelöltük és külön helyszínrajzon feltüntettük.

A Schmidt Miksával folytatott további tárgyalásaink viszont arra az eredményre vezettek, hogy ő nemes intencióitól vezéreltetve, készségét jelentette ki arra nézve, hogy ígéretén túlmenően élők közötti ajándékozási kétoldalú szerződéssel már most hajlandó kastélyát és telkeit Budapest székesfőváros közönségének telekkönyvi tulajdonába átadni, haláláig fen- tartva magának az életfogytiglani személyes használati jogot; kiterjed az ajándékozás a Kiscelli kastélyra és a parkterületbe eső azokra az ingat-