Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
I. Városrendezés - városszabályozás
16 A Kiscelli-kastély és a park kérdése. héregyházi-út illető szakaszának a megállapítva volt 14 ölről 82 méterre való kiszélesítésére. A szabályozási tervnek ehhez a módosításához a bemutatott térrajz adatai alapján hozzájárultunk. A székesfőváros az 1912—1914. években azzal a tervvel foglalkozott, hogy a 111. kér. Bécsi-úton fekvő fővárosi Margit-kórház telkét nyugatról a Kiscelli kastély felé kibővíti és e célra több telket megszerez. Az 1924. évben pedig a székesfőváros tanácsa aziránt tett hozzánk előterjesztést, hogy a Remetehegy-dűlői Kiscelli kastély — eredetileg trinitárius templom és kolostorépítmények — területe és az attól délre húzódó terület a szabályozási tervbe park gyanánt vétessék fel. Ehhez a magunk részéről hozzájárultunk. A kórház telepének bővítési céljára a székesfőváros 6 rendbeli telket meg is szerzett. Amikor azonban a Fényes Elek-utcai 16247. új hrsz., nagyobb kiterjedésű telek tulajdonosai 1925-ben e telek parcellázásáért folyamodtak, a székesfőváros a parcellázást engedélyezni kívánta, s a vele folytatott tárgyalásaink során kijelentette, hogy a teleknek a kórházi telep bővítésére való megszerzéséről lemondott. Amíg a fővárossal való tárgyalásaink tartottak, közben a szóban- levő telektömb új tulajdonosa a telket a természetben felosztotta, a parcellák nagyrészét eladta, a vevők a parcellákra építési engedélyért folyamodtak, sőt többen közülük az építkezést önkényesen végre is hajtották. Az egyik ilyen parcella vevőjének a székesfőváros tanácsa az építési engedélyt 1925-ben meg is adta, de e határozat ellen Schmidt Miksa ismert műiparos, mint a Kiscelli kastély tulajdonosa, fellebbezéssel élt. A fellebbezésben kérte az építési engedély megtagadását, utalással arra, hogy a Kiscelli kastélyát és a körülötte fekvő, részben már parkozás alá vett, nagyobb kiterjedésű telkeit Budapest székesfővárosra hagyományozta, a kastélyhoz vezető út részben már el is készült és terveinek megvalósítását gátolja az, hogy a környezetben építkeznek. Ebben a helyzetben mérlegelve egy idegen állampolgár ajándékozási akaratnyilvánításának városrendezési szempontból való jelentőségét, érintkezésbe léptünk Schmidt Miksával, aki nem kívánt elzárkózni az élői, hogy a fellebbezésében jelzett végrendeleti rendelkezése közelebbről es részleteiben is ismeretes legyen. Közölte velünk Schmidt Miksa, hogy az Óbudát nyugatról szegélyező hegyek természeti szépsége egyfelől, másfelől pedig a magyar nemzeti történelemben emlékezetes helyek, a régi építmények és építészeti emlékek maradványai iránt táplált nagyrabecsülése már régebben ambíciójává tették, hogy Óbudán az általa restaurált Kiscelli kastély közvetlen környezetében, állandóan megmaradó emlékként és a kultúra szolgálatában, egy olyan közintézmény valósuljon meg, amely körülötte megfelelő területi kiképzéssel, méltóan illeszkedik bele a városszabályozásba. Vezérelve Budapest székesfőváros és a magyar nemzet iránt táplált mély vonzalmától, Schmidt Miksa szándékának végrendeletben adott kifejezést és úgy rendelkezett, hogy a Kiscelli kastély berendezéseivel és minden gyűjteményével (kivéve egy felsőausztriai prehisztórikus gyűjteményt), hét, szabadon álló házzal, melléképületeivel, valamint a kastély körül fekvő és ugyancsak az ő tulajdonában levő, jelentékeny nagyságú telkekkel, ezek tartozékaivá1, felépítményeivel és ültetvényeivel együtt, továbbá egy, az
