Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XII. Személyi ügyek
XII. Személyi ügyek. A kegyeletes megemlékezés fáklyáját gyújtjuk meg néhai báró Pod- maniczky Frigyes-nők, hálás és hazafias érzésünk melegségével emlékezve Reá abból az alkalomból, hogy 1924. junius 7.-én folyt le születésének századik évfordulója. A nemes egyéniség, az áldozatokra kész hazafi, a nagyműveltségü és nagytapasztalatú főúr, a kötelességtudó férfiú, a nyájas ember, 1873-tól egészen 1905-ig volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöki méltóságban vezetője. Erre a három évtizedet meghaladó időre esnek azok a nagyhorderejű, alapvető városrendezési munkálatok, azok az alkotások, melyeknek nyomán világvárosi színvonalra emelkedett Budapest, amelyért Podmaniczky Frigyes annyit dolgozott, amelyet olyannyira szeretett. Érdemei maradandóan őrzik nemes emlékét. * * * Súlyos, szinte pótolhatatlan vesztesség érte tanácsunkat dr. Zielinski Szilárd elnöknek 1924. április hó 28-án bekövetkezett halálával. A gyászeset után másnap, április 29-én rendkívüli ülésre jöttünk össze, hogy kegyelettel áldozzunk volt elnökünk emlékének. Az ülésen dr. Czabalay Kálmán elnökhelyettes a következőkben emlékezett meg a nagy halottról: „Mély fájdalommal jelentem, hogy nagy Elnökünk, a technikus világ vezére, dr. Zielinski Szilárd, hosszas szenvedés után, a halotti szentségeket ájtatos hittel felvéve, az Úrhoz megtért. Váratlannak tetszik talán elhunyta, mert hiszen még az előző tanácsülésünkön friss lelki erővel elnökölt. De a betegséggel már régóta küzdött. Az ő csodálatos nagy akaraterejével felvette a küzdelmet: hosszú ideig bírta a betegséget, látszólag már úrrá lett felette, de a kór erősebb volt, megőrölte erejét. Elhunyta nagy vesztesség a Fővárosi Közmunkák Tanácsára, a Székesfővárosra, az egész nemzetre, mert benne egy oly nagy alkotó munkást vesztettünk, aki kifejezetten a magyar nemzet dicsőségéért küzdött céltudatos akarattal, kitartással. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának, mielőtt elnöke lett, hosszú ideig rendes tagja volt, s tanácskozásainknak nagy tudásával és tehetségével irányt adott. Tagsági állásáról leköszönt. Mert véleménye szerint az akkori 14
