Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XI. Különféle ügyek
100 nél gondosan kell ügyelni arra, hogy a magánérdek teljes összhangban legyen a közérdekkel s hogy az utóbbi amannak rovására ne szenvedjen hátrányt. Pusztán a magánérdektől vezetett üzem — mint a tapasztalat mutatta — igen hamar veszélyes állapotot teremt és minthogy a jövőben előbb-utóbb be fog következni az ilyen bányatelepek rendezésének a szüksége, a hibás ásásokkal elrontott állapot szanálása felette nagy nehézséget támaszt. Az építkezések nagyobb arányú megindulásával a téglagyártó telepek termelésének is a fokozása várható; már eleve gondoskodni kell tehát a hatóságnak arról, hogy az anyagtermelő helyek üzeménél a közérdekű követelmények állandóbb ellenőrzéssel, gyakoribb vizsgálatokkal s a kellő időben való erélyes közbelépéssel biztosíttassanak. A III. kerületi Remetehegy bányái, — ahol hegycsuszamlások álltak elő, közlekedési utak pusztultak el és még mindig nem állíttattak helyre — elég példa arra, mennyire indokolt a hatóság erélyes közbelépése. Az anyagbányászat nézetünk szerint olyan kérdés a főváros területén, amelyet elsősorban a városszabályozás és városépítés szempontjából kell megítélni. Mert e bányák üzeme az idők folyamán kimerülvén, azokon nem maradhatnak meg állandóan a terjedelmes gödrök, a vizek, hanem területüket előbb-utóbb be kell vonni a városfejlődés rendes menetébe. Ilyen szempontból bírálta meg és kezelte a kérdést a hatóság a múltban a Klemm-féle, a Christen-féle, a Drasche-féle anyagbánya, illetőleg téglatelepeken, úgyszintén a Kelenföldön volt téglavetővel szemben. Az anyagbányászás tehát nem lehet egyszerűen iparügy, hanem annak fóruma csak az a hatóság lehet, amely a városszabályozás és városépítés ügyének a hatósága, még pedig imperiumos jogkörrel; elsőfokon tehát a székesfőváros tanácsa. Az iparhatóság jogköre érintetlenül maradhat mindazokban a vonatkozásokban, amelyek az iparüzem szempontjából felmerülnek és szükségesek, akár kötve van az anyagbányászás telepengedélyezési eljáráshoz, akár nem. A városszabályozás és városépítés követelményeinek biztosítását nem látjuk kielégítve pusztán az iparhatósági jogkör keretében, még a telepengedélyezési tágabb körű eljárás esetében sem és amellett sem, hogy az ipartörvény 27. §-a feladatává teszi az iparhatóságnak, hogy figyelembe vegye a köztekinteteket és speciálisan a városrendezési szempontokat is. Helyesen és célszerűen megállónak véljük egymás mellett a városszabályozó hatóság jogkörét és az iparhatóságét, mindenikét a maga hivatása és szakfeladata terén. Ugyanaz az eset, mint a telepengedélynek és az építési engedélynek egymás mellett való külön állása, ami ekként már régen szabályozva van. Az ügyre tartozó minden szempont kifejtésével megkerestük tehát Budapest székesfőváros tanácsát és kértük, hogy a kérdést tanulmány tárgyává tegye. A megoldásra nézve célravezetőnek tartanók, ha az anyagbányászás ügye külön fővárosi szabályrendeletben rendeztetnék, amely egyfelől megállapítaná az anyagbányászás általános feltételeit, másfelől szabatosan rendezné a hatósági jogkörök, fórumok kérdését és az eljárás módját is szabályozná.
