Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1916-1922 (Budapest, 1922)
Személyi ügyek
Személyi ügyek Intézményünk vezetésében és tagjai sorában, az aránylag rövid idő alatt, sok személyi változás állott be, melyekről a következőkben óhajtunk megemlékezni: Az elnöki teendők ideiglenes ellátásával 1914. február hava óla megbízva volt dr. Némeihy Károly, valóságos belső titkos tanácsos, akkoriban belügyminisztériumi államtitkár és tanácsunk tagja, megbízásáról 1918. derekán lemondott Dr. Némethy Károly közel másfél évtizeden át tartozott tanácsunk kötelékébe. E hosszú idő alatt itteni működését mindenkor az az odaadó törekvés irányította, hogy Budapest székesfőváros, mint az ország vérkeringésének középpontja, állandóan tovább fejlődjék és maradandó alkotásokkal minél nagyobbá, hatalmasabbá és szebbé tétessék. Dr. Némethy Károly távozása folytán a m. kir. minisztérium a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökévé 1918 julius havában Polónyi Géza országgyűlési képviselő, volt m. kir. igazságügyminisztert nevezte ki. Polónyi Gézát a bekövetkezett forradalmi események rövidesen megakasztották a Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén való működésében, melytől pedig a főváros közönsége sok eredményt, jelentős alkotásokat remélt. Az úgynevezett népköztársasági kormány intézményünket az 1919. év elejével megszüntette, minek folytán a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ettől az időtől kezdve 1919 szeptember hó 20-ig nem működött. Az alkotmányos élet visszaállításának első napjaiban a minisztérium a Fővárosi Közmunkák Tanácsát visszaállítván törvényes hatáskörébe és Polónyi Gézát visszahelyezvén elnöki állásába, tanácsunk működésének fonalát szeptember hó 20-án megtartott ülésében ismét felvette. Polónyi Géza azonban már nem sokáig folytathatta munkálkodását körünkben; a könyörtelen halál 1920. évi február hó 1-én kiragadta az élők sorából. Az ő elhunyta súlyos csapást jelent nemcsak a Fővárosi Közmunkák Tanácsára, hanem — elmondhatjuk — az egész országra, amelynek most, a szörnyű megpróbáltatások idején, különösen nagy szüksége van erős akaratú, alkotásokra kész és képes, olyan kiváló hazafiakra, mint amilyen egyéniséget Polónyi Gézában vesztettünk el. Teljes elismeréssel, de egyúttal kegyeletes részvéttel kell megemlékeznünk Garancsy Mihályról, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt érdemes alelnökéről, aki az 1918 év végével nyugalomba vonult, majd ezután nemsokára, 1919 március hó 9-én hirtelen elhunyt. Garancsy Mihály 40 évre terjedő íegész közhivatali pályáját e tanács szolgálatában töltötte el. A kimagasló tehetség, a legszélesebb körű tudás, az ernyedetlen munkásság, párosulva a megbízhatóságnak nemes példaadásával, az átható megfontolással és gazdag tapasztalatokkal már korán vezetőszerepre tették őt hivatottá. Mint előadó, hosszú éveken keresztül kifejtett munkásságával, a legteljesebb elismerést vívta ki. Ezekkel a tulajdonságokkal Garancsy Mihály alelnök maradandó, szép emlékét állította működésének. Az ő elhunytával érzékeny veszteség 'érte a főváros közéletét. A megüresedett alelnöki állásra a m. kir. minisztérium 1919. november havában Szent- gáli Antal mérnököt, a Vízépítési Részvénytársaság vezérigazgatóját nevezte ki, akinek itteni kiválóan buzgó működése azonban aránylag rövidebb ideig tartott, mert a nevezett alelnök állásáról 1921. április 25-én lemondott.
