Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1916-1922 (Budapest, 1922)
Szent-Margitsziget
Szent-Margitsziget A székesfőváros nevezetességeinek egyik nagy vonzóereje a Margitsziget; páratlan fekvésével, évszázados terebélyes fáival, parkjaival, dús illatú virágjaival és a gyógyforrásaiban rejlő kincseivel vonza az üdülést, gyógyulást és szórakozást kereső közönség ezreit. Az itt megforduló külföldiek az elragadtatás hangján szólanak róla. A természetnek ez a csodás kertje történelmi emlékeiben is nevezetes. Ezt a felbecsülhetetlen értéket a törvényhozás köztulajdonná tette az 1898:XLVI1J. törvénycikkel, melynek alapján a Szent-Margitsziget összes tartozékaival és felszerelésével együtt, a kezelésünk alatt álló Fővárosi Pénzalap tulajdonába és a mi kezelésünkbe jutott, azzal a telek- könyvileg is biztosított korlátozással, hogy a szigetet örök időkre nyilvános kert gyanánt kell fenntartani. A törvény miniszteri indokolása kifejti, hogy az akkori kormányt a Margitsziget megszerzésének javaslatba hozatalára a szépészeti és egészségügyi szempontokon felül gazdasági szempontok indították. ' Kétségtelen, hogy a Margitsziget kezelésénél és fejlesztésénél arra kell törekedni, hogy a szigetet ne csak mint közkertet, gyógyfürdőt, üdülő- és szórakozóhelyet a hasonló rendeltetésű és világhírű helyek színvonalára emeljük, hanem hogy azt az ügyes és okszerű gazdálkodás elveinek érvényesítésével minél jövedelmezőbb objectummá is tegyük s ekként a Margitsziget a székes- főváros fejlesztésében mint jövedelmi erőforrás is számottevő tényező gyanánt szerepelhessen. Megemlítjük, hogy a Margitsziget vételára szerződésileg 11 millió koronában lett megállapítva, melyből 6 millió korona részben kincstári, részben pedig a Fővárosi Pénzalap tulajdonában volt telkeknek az eladó József kir. herceg Ő Fensége nevére történt tulajdonjogi átruházásával lett kiegyenlítve, mig a fenmaradó 5 millió koronát a Fővárosi Pénzalapból 4°/0 os utólagos kamatozású, félévenkint esedékes járadék alapjában törlesztjük. A félévi járadék összege 105.000 koronát tesz ki, s az utolsó félévi törlesztési részlet 1970. évi julius hó 1-én jár le. A szigetet 1909. évi január hó 1 - ével tényleges birtokunkba és kezelésünkbe véve, legelső feladatunk volt gondoskodni mindannak a fenntartásáról, amit a szigeten találtunk, még pedig jórészt hiányos, eléggé elhanyagolt állapotban. Arra törekedtünk, hogy a berendezésben és felszerelésben tapasztalt hiányokat pótoljuk, másrészt, hogy tetemes uj befektetésekkel emeljük a szigetnek, mint gyógy-, üdülő- és sétahelynek a színvonalát. Csakhamar helyreállítottuk a sziget nyugati oldalán haladó kocsiutat, jókajba helyeztük a lóvonatu sínpályát; gyökeresen átalakítottuk a csatornahálózatot. Lényegesen átalakítottuk és kibővítettük az ártézi-forrás üzemtelepét, magát az üzemet pedig modern uj hűtő-, szénsavtelitő és töltőgépekkel szereltük fel, amelynek révén az üzem termelő képessége tetemesen emelkedett. A szigeti kertészeti telepen is uj beruházásokat tettünk, nevezetesen a rozoga állapotban talált, kezdetleges kivitelű növénytenyésztő és melegágyakat eltávolitottuk és helyettük egészen korszerű, téglafalas és vasszerkezetű rosariumot építettünk, központi melegvízfűtéssel. Legjelentősebb a sziget uj létesítményei között az uj vízmű, amely magán a szigeten termelt vízzel látja el a sziget szükségleteit s amely vizmü gépházával, szivattyuházával és víztornyával minden tekintetben rendeltetésének színvonalán áll, sőt ami a víztornyot illeti, ez az építmény a sziget valóságos díszéül is szolgál.
