Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - X. Margitsziget
117 pedig e helyiségnek terrazzoburkolata, amely fölött 1'05 m. magasságban, a vélt sekrestye délkeleti sarkában még egy burkolat volt, téglákból fektetve. E két padozat közt, a törmelékanyagban egy ép emberi csontváz feküdt, fejjel keletnek, illetőleg a templom szentélye felé; mellette semmiféle tárgy nem volt található. A vélt sekrestye terrazzopadlózata a középen fel volt törve és helyén habarccsal összekötött téglaburkolat maradványa mutatkozott; ez alatt egy 2 méter hosszú, 70 cm. széles és T35 méter mély gödör ásatván ki, találtatott két párhuzamos, 2 méter hosszú téglasor kelet-nyugati irányban s egymástól 70 cm.-nyi távolságban fektetve, alattuk 15 cm. vastagságban iszapolt agyagréteg, ez alatt pedig töltött föld, amelyben azonban, mintegy 60 cm. mélységben a terrazzo szintje alatt, még egy tégla lap-burkolat volt észlelhető. Az igy ásott gödör feneke szintjében, a gödör mellett közvetlen két oldalt a földben, két emberi csontváz került elő, mindkettő fejjel nyugatnak. Az északi oldali csontváznak feje, bal karja és bal lábszára összevagdalás nyomait mutatta, a déli oldalinak pedig a feje látszott szétzuzottnak. A csontvázakat környező földből az volt megállapítható, hogy e föld később aem bolygattatott, s a két test egyidejűleg kerülhetett a földbe. Az említett három csontváz, gondosan összeszedve, az egyetemi embertani intézetbe szállíttatott be. A vélt sekrestye falainak déli irányát követve, egy nagyobb terem maradványai tűnnek elő; padlózata tégla volt s falainak élénkebb festéséről néhány vakolatmaradvány tanúskodik. Ennek déli fala mellett lehetett a zárda dunafelöli főbejárata, mig keletre a dunai oldalon egy még ki nem ásott, valaha dongabolto- zatu helyiség nyoma mutatkozik, nagy nyílással a Duna felé. A most említett főbejáratnak vélt helyiségtől délre egy emeletre felvezető lépcső és egy másik helyiség falmaradványa ásatott ki, s itt részben márvány-, részben puhakőanyagu, tagozásokkal ellátott ajtófél- és egyéb kövek kerültek elő. Ezekben jelezve az eddig történteket, az ügy állása természetesen még nem alkalmas arra, hogy a leletek jövőjét illetőleg valamely konkrét terv kialakulásáról lehetne szó. De a törekvésnek nézetünk szerint mindenesetre oda kell irányulnia, hogy a becses emlékek megőriztessenek, fenntartassanak és a szigeten megfelelő keretbe egyesítve, a nagy múlt emlékeinek hirdetésén felül a szigetnek újabb vonzó érdekességévé váljanak. Megemlítjük még, hogy számolva a nagy közönség érdeklődésével s ennek már a munkálatok e kezdő stádiumában is kielégítése végett vasár- és ünnep- naponkint lehetővé tettük az ásatások színhelyének megtekintését, még pedig a most folyó történelmi nagy idő érzelmi világába illesztett azzal a módozattal, hogy a háborúban szemük világát vesztett harczosaink javára csekély belépődíjat (40 fillért) szedtünk, a mi szerencsétlen vitézeink javára rövid idő alatt 120 koronát eredményezett. E helyütt is megemlékezni kívánunk arról a megtisztelő emlékezetes látogatásról, amelyben Károly Ferencz József trónörökös főherczeg ur és fenkölt hitvese Zita főherczegnő O Fenségeik 1915. évi augusztus hó 9-én a szigetet részesíteni kegyeskedtek. A fenségek délután érkeztek fényes kísérettel a szigetre kocsin és kiszállva a felső hajóállomás előtti téren, ott Dr. Némethy Károly h. elnök fogadta őket
