Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - X. Margitsziget
112 Kovasav H2Si03 Szabad szénsav C02 Carbonylsulfid COS Organikus anyagok — — — — 0-3955 g — — — — 2-5508 „ — — — — 0-0315 „ — — — — nyomokban Összesen ... ... 14-5069 g A vízben oldott gázok térfogata 0°-on és 760 % higanyoszlopnyomásnál : Szabad szénsav (C02) ... ... ... ... ... 1298"0 cm3 Carbonylsulfid (COS) ... ... ... ... 11-7 cm3 A viz fajsulya 15 C°-on, ugyanilyen hőmérsékletű vízre vonatkoztatva: 1 "00087. Elektromos vezetőképessége 18 C°-nál: 1C63 x 10“3 ____1____ cm . Ohm. A viz hőmérséklete 42’4 C°, mérve a csővezeték felső részében. A forrásból felszabaduló gázok összetétele: Nitrogén ... ... ... ... ... ... ... 74-42 térfogat — % Oxygén ... ... ... ... ... .... ... 25‘58 „ — „ A viz jelenlegi összetétele tehát Than Károlynak 1868-an talált összetételével szemben csekély higulást mutat, a vízben könnyen oldódó alkotórészekben, nevezetesen a nátrium és kálium chloridjaiban; csekély eltérés mutatkozik a jód és mangán mennyiségében is, ez utóbbi azonban a tökéletesebb meghatározási módszei ekben leli magyarázatát. A jód meghatározására Bugarszky, a mangánéra Ernyei módszeie alkalmaztatott. Hasonlókép a bórsav, amely kis mennyiségénél fogva az első elemzés alkalmával mennyilegesen nem volt megállapítható, jelenleg a Partheil-féle módszerrel meg volt határozható. Mindezek az eltérések azonban olyan csekélyek, hogy a viz karakterére befolyást nem 'gyakorolnak s megállapítható, hogy a viz összetétele 42 év alatt lényegében nem változott. A viz hőmérsékletében 1868-ban és a jelenleg talált adat közt mutatkozó, nem egészen 1 C °-nyi különbség valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a régi mérés az eredeti forrásban történt, mig a jelenlegi csak a csővezeték felső részében volt foganatosítható, ahol tehát már némi lehűlés történhetett a szabadon álló csővezetékben. Meghatároztatok a viz electromos vezetőképessége is, ami czélszerünek mutatkozott azért is, mert ez alapon a viz összetétele, illetőleg konczentrácziója a jövőben is könnyen ellenőrizhető lesz. Újabb időben az ásványvizeknek radioaktiv tulajdonságára mindinkább nagyobb súlyt helyeznek; ez okból kívánatos volt a viz aktivitását is meghatározni. Ez két esetben történt meg, 1911. május 10. és 11-én; a meghatározás a Ve- szelszky-féle radiométerrel végeztetett. A szükséges vízminta a kifolyó cső nyílásába mintegy ll/a méternyire benyúló csövön át szívatott be egy evacuált edénybe, amelyből az emanatió az evacuált radiométerbe bocsáttatott. Az emanatiónak az a sajátsága, hogy a mérés kezdetén a vezetőképesség növekedése áll elő, amely körülbelül 3 óra alatt éri el maximumát s azon túl csökken, radium-emanatióra vall. Az emanatió mennyisége a radio-meteren észlelt maximális ejtésből Douane es Laborde képlete szerint számíttatott ki. Eszerint tehát az emanatió mennyisége eg\ liter vízben az első esetben 0"04, a másodikban 0"05 mg Ra emanatió secundum. A viz tehát gyenge aktivitást mutat.
