Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - VII. Csatornázás
92 hosszú szakaszon 1 :1000, szelvénye m. tojásszelvény, a Fehérvári-úttól a lőportár telkén keresztül tervezett névtelen útig terjedő 555 m. hosszú szakasza 1 : 1200, szelvénye m. tojásszelvény, az utóbbi útvonaltól a Dunapartig terjedő 482 m. hosszú szakaszon 1 : 1500, szelvénye tojásszelvény. A Dunaparti közös főgyűjtő kiépítéséig az utolsó szakasznak a Budafoki-út és a Dunapart közé eső része elmaradna és ahelyett a Budafoki-úton a Bikszádi-utczáig ideiglenes jellegű lefolyó csatorna épülne 1 : 950 eséssel m. tojásszelvénnyel. Az Andor-utczai főgyűjtőn levezetendő vízmennyiség 5943 mpl. csapadékvízből és 396 mpl. szennyvízből adódik ki és összesén 6339 másodperczlitert tesz ki. Ebből a vízmennyiségből a dunaparti közös főgyűjtő kiépítése előtti időben csak Vs rész vétetett fel leve- zetendőnek és ehhez képest a budafoki-úti levezető csatorna csak 2100 másodpercz- liter szállítására terveztetett. A Sárbogárdi-uti és Andor-uti főgyűjtők közös kitorkolásánál, a Dunapart- nak a Bikszádi-utcza irányába eső részén, a kitorkolás nagy Dunavizállások elleni védelem czéljából zsilippel szereltetik fel és a szennyvizek kiemelésére ideiglenes jellegű szivattyú-állomás terveztetett 500 másodpercz liter teljesítő képességgel. A Kelenföldön tervezett csatornahálózat rendszere egyébként teljesen megegyezik a balparti városrészben eddig alkalmazottal, az utczai csatornák méter normális tojás szelvényüeknek vannak felvéve, a szenny és csapadék vizek számításánál is azonos feltevések szolgáltak alapul és ugyanolyanoknak terveztettek a csatorna felszerelések is. A főgyűjtők öblítése azok saját vizével történik, melyet az egyes főgyűjtő szakaszok alsó végein alkalmazott láncztolózárak segélyével duzzasztanak fel. Ugyanily berendezéseket terveztek az egyes mellékcsatornák betorkolásainál is, de ezenkívül a lerakodó iszap gyors és hathatós eltávolítására minden mellékcsatornát felső végpontján egy mintegy egy köbméter ürtartalmu, önműködő szerkezettel ellátott öblítő medenczével tervezték ellátni, amely medencze a vízvezetékből táplálkozik és víztartalmát beállítható időközökben zúdítja a csatornába. A három főgyűjtő és a felsorolt mellékgyűjtők építési költsége összesen 3,800.000 koronában iranyoztatott elő. Kelenföld csatornázásával szoros kapcsolatban áll és okvetlenül egyidejűleg rendezendő a Kelenföld-felé lefolyó hegyi vizek dolga is. Az erre nézve elfogadott terv szerint a Kelenföld-felé lefolyó hegyi vizek vízgyűjtő területe két részre van felosztva, az északira, amelynek vizei véglegesen a Villányi-uti főgyűjtő utján nyernek lefolyást a Dunába, és a délire, amelynek vizei annak idején a szabályozás végrehajtásával létesítendő határárokban fognak véglegesen lefolyást találni, ez idő szerint azonban ideiglenesen árkok, illetve boltozatt árkok létesítésével kis részben a Sárbogárdi-uti főgyűjtőbe, nagy részben pedig a mostani — elhelyezésénél fogva ideiglenes jellegű határárokba való levezetésük terveztetik. Az északi vízgyűjtő terület magában foglalja az Istenhegy déli lejtőjét, a Mártonhegyet, Sashegyet, továbbá Kőbánya dűlőnek, Farkasrétnek és Németvölgynek a Németvölgyi árok felé eső részét, a déli vízgyűjtő terület az ettől délre eső hegyvidéket a déli vasút vonaláig és a főváros határáig, kivéve a Kőérberek dűlőt és a határ mellett a Csilebércig ahoz csatlakozó csekély szélességű völgyet, mely utóbbiaknak vizei már a főváros határán kívül folynak le a Dunába. A 458 ha kiterjedésű északi vízgyűjtő terület csapadékvizeit a Németvölgyi árok és a Sashegyi árok vezetik le; ezek szerint a terület egy 380 ha és egy 78 ha
