Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat

— 47

alkalmazásával a magánjogaiban érintett félnek kártérítésre nyílik igénye, amelyet azonban szintén saját magának kell érvényesítenie.

Ami végül az érdekeltség körének meghatározását illeti, azt a törvény — a dolog természetéből kifolyólag — taxáczió utján nem állapíthatta meg. Ennek a kérdésnek az eldöntését a törvényhozás tudatosan az életre bizta; a szomszédoknak (ideértve természetesen a szemben fekvő telkek és házak tulajdonosait is) érdekeltsége azonban éppúgy nyilvánvaló, mint a más közigazgatási ügyekben érdekeltek ebbeli minősége.

Mindezek gondos mérlegelése és beható megvitatása után és azt is figyelembe véve, hogy a székesfőváros nem lehet kiváltságos külön jogterület az ország többi részével szemben, — az érdekeltek feljebbviteli jogát az uj építési szabályzat is kifejezetten megállapítja.

Hogy azonban a kérdésnek ilyetén megoldása visszaélésre fel ne használtassák: kimondja a szabályzat 540. §-a, hogyha harmadik személy felebbvitele nyilvánvalóan alaptalannak bizonyul, az eljáró felebbviteli hatóság az illetőt 1000 koronáig terjedhető pénzbírság megfizetésére és az eljárási költségek megtérítésére kötelezheti.

Lényeges módosulást szenvedett az engedélyező eljárás egy másik vonatkozásban is.

Az 1870: X. t.-cz. 16. §-a szerint „felügyeletet gyakorol a fővárosi közmunkák tanácsa a két város területén általában minden építési és építészeti rendőri ügyben, valamint a két városi hatóság, úgy az egyes lakosok felett."

Természeténél fogva ez a felügyeleti jog az építkezések felett a kellő sikerrel csak előzetesen, tehát a tervek bírálatánál és az engedély kiadása előtt gyakorolható. Ennek megfelelően az 1894-diki szabályzat úgy intézkedett, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának alkalma nyíljék arra, hogy az építkezésekre esetleg felmerülő észrevételeit idejekorán érvényesíthesse. Elsőfokú érdemi határozat előtt tehát az építkezési ügyek túlnyomó nagy része a közmunkák tanácsa elé volt terjesztendő.

Az uj szabályzat a felügyeleti jog kérdésének más megoldását választotta. Kiindul abból, hogy a szabályok a közmunkák tanácsától erednek; ha tehát az építkezés ezekkel a szabályokkal teljes összhangban jut kivitelre, a felügyeleti jog szempontjából való előzetes tárgyalás felesleges, főleg azon újítás után, amely harmadik személyeknek is megadja a felebbezés jogát. A szabályoknak mindenben t megfelelő építkezés esetében tehát az uj szabályzat beéri azzal, hogy az építési engedély, kiadásával egyidejűleg, a közmunkák tanácsával is közöltessék.

De kapcsolatosan számolni kellett azzal is, hogy az építésügy részleteinek tételes szabályozása egyike a legnehezebb feladatoknak. Az igények és nézetek ama nagy átalakulásai, melyekkel a kulturális haladás nyomában találkozunk; az építési technika szüntelen fejlődése, mindenekfelett pedig a különböző esetek ki nem meríthető végtelen változatai egy nagy város építési ügyének korszerű kezelésében és eligazításában a hajlithatatlan fix tételeket alig tűrik meg. Innen van, hogy a hibáiban és fogyatkozásaiban nehezebben kiigazítható törvény által való részletes rendezéstől általános a tartózkodás. Ez teremtette a kényszerhelyzetet, hogy az 1894-diki szabályzat 35. §-ában elvileg fenn kellett tartanunk az építési hatóság discretionalis megítélésének szabadságát a tekintetben, hogy adott esetben az általános szabálytól szükség szerint eltérhessen. E nélkül csak a változataikban ki nem meríthető részletek nyitvahagyásával lehetne elhárítani, hogy a székesfőváros építési fejlődését sablonos szabályok korlátái meg ne akasszák. És