Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat

magántulajdon egyszersmind bírói oltalom alá jutott, — a közigazgatási hatóság abban a lehetetlen helyzetben találná magát, hogy harmadik személy elismert igazát érvényre juttatni képtelen lenne.

A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényben nem is találunk egyenes rendelkezést, hogy az építési engedélyt harmadik személy megfelebbez- hetné; sőt következtetés utján sem magyarázható ez bele a törvénybe, mert eltekintve attól, hogy az alapintentio az eljárás egyszerűsítésére és nem összebonyoli- tására van irányozva, a 4. §. kétségtelen megszorító czélzattal a felebbezést csak érdekeltnek engedi meg. És bár a végrehajtási utasítás 4. §-a nem nyújt közelebbi támpontot az érdekeltség megítélésére, az építés engedélyezésének kérdésében mást, mint magát az építkezőt, érdekeltnek elfogadni alig lehet. Mihelyt az érdekeltséget másokra is kiterjeszteni akarnók, az érdekeltségi körzet szabatos elhatárolásának lehetetlenségével találkoznánk, mert bizonyos csupán annyi, hogy az építkező közvetlen szomszédságával az kimerítve nincsen, de hogy meddig terjed, ezt sem elvileg, sem esetenkint megállapítani nem tudjuk, tehát azt az érdekeltséget, melynek elismerése czéloztatnék, az ezen esetben kötelező értesítéssel még abba a helyzetbe sem hozhatjuk, hogy az engedélyezésről tudomást szerezhessen. Mint kisegítő módozatról, talán a hirdetményi eljárásról lehetne szólani, de eltekintve a vele járó és az építkezések sürgős természetével össze nem egyeztethető időveszteségtől, alkalmazhatnak már csak elvi okoknál fogva sem mutatkozik.

Visszavezetve ugyanis a kérdést a maga lényegére, annak összes vonatkozásait legelső sorban az a tény van hivatva uralni, hogy az építkező nem tesz egyebet, mint gyakorolja a tulajdonban rejlő jogát és ezen eljárásában harmadik személyek iránt nincs egyébre kötelezve, mint arra, hogy másnak jogát ne sértse. - Minden jogrendszer eme sarkalatos tételének érvényesüléséről már hivatalból gondoskodik az építésügyi szabályzat, mely kizárja azt, hogy az építkező idegen jogterületre léphessen. Gondoskodik pedig nem csupán az építkezés engedélyezésénél, hanem az előtt és az után is állandóan és szüntelenül. Erre szolgál a külön közigazgatási ügykört alkotó épitésrendészet, melynek körében mindenki, aki jogát vagy jogos érdekét sértve érzi, korlátlanul igénybe veheti mindazokat a jogorvoslatokat, melyeket a törvény ismer.

Az építkezések engedélyezésénél tehát harmadik személyek jogainak tényleges megsértésétől annál kevésbbé kell tartani, mert a magánjog nemcsak a köz- igazgatási, hanem a bírói hatóság oltalma alá is van helyezve.

Más megítélés alá tartozik harmadik személy magán érdeke, mely az építkezőnek a tulajdonban foglalt jogával versenyre nem bocsátható, mert a tulajdon korlátozása magán érdekből, idegen valamennyi tételes jogrendszertől.

Az állami rend megengedi és megköveteli ugyan a tulajdon korlátozását, de csakis közérdekből, melynek képviselete és oltalma hatóságra van bízva és nem függhet a magán érdekeltség véletlen beavatkozásától.

Az egyesek méltányos érdekei azonban, mint az építésügyi szabályzat intézkedései lépten-nyomon tanúsítják, a közérdek keretéből nincsenek kirekesztve, sőt túlnyomó nagy részben ezekből alakul ki maga a közérdek. A kettő nincs ellentétben, sőt nem is idegen egymástól; az az esetleges külön érdek pedig, mely a jelzett értelemben vett közérdekben nem foglaltatik, érvényesülésre azért nem támaszthat igényt, mert a tulajdonban rejlő kizárólagos jogi uralom fogalmába ütközik, mely csak a közérdek nevében szorítható korlátozások eltűrésére.

Tárgyunkra való vonatkozásban e korlátozásokat az építési engedély intézménye képviseli, mellyel az építkező nem jogot, vagy kedvezményt, — csupán