Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat

42

A hegyek lejtőin történő építkezésekre, az egyes helyekre vonatkozó különleges rendelkezéseken kívül az a követelmény is ki van mondva, hogy zártsorú építkezés esetében is, nemcsak az utczai vonalon, hanem a telek belsejében is mind a hegy, mind a völgy felé homlokzati kiképzéssel és nyeregtetővel kell építkezni

(160. §.U

(Súlyt helyezett a szabályzat arra, hogy az Andrássy-ut, mint tagozásban és jellegben legdíszesebb nagy útvonalunk, érintetlenül megmaradjon a maga kialakult eredeti megjelenésben. Ezért az uj szabályzat is változatlanul fentartotta az Andrássy-utnak eredeti tagozását és különleges építési módját, sőt jellegének biztosítására szükségesnek találta azt is kimondani, hogy a körtéren, valamint a körtértől a Városligetig terjedő részen az épületek földszintjén semminemű üzlete helyiség nem létesíthető, az élőkért pedig valóban kert gyanánt tartandó fenn (159. §^/ A városkép szépészeti érdekeit szolgálja az az előírás, hogy a Ferencz József-téren, a Fürdő- és Dorottya-utczák sarkán, úgyszintén a Béla- és Akadémia- ■ utczák sarkán fekvő telkeken az emelendő épületek főpárkánymagassága a téren már fennálló legmagasabb épület főpárkánymagasságát meg nem haladhatja és az épületeken olyan magasítások — főleg torony és oromfalak — nem létesíthetők, amelyek a tér egységes hangulatának megbontására vezetnének (128. §.); továbbá, hogy a Gizella-tér keleti oldalán, valamint a pesti és budai dunasoron, ideértve a tereket is, jelesen a Ferencz József-rakpart déli kezdetétől a Zápolya-utczáig s a Döbrentey-tértől kezdve a Pálffy-térig csak középületeket és olyan magánépületeket szabad építeni, amelyek magassága 25 méter (129. §.).

A művészi szabadság az utóbbi időkben, különösen az újabb anyagok és szerkezetek alkalmazásával kapcsolatosan, a külföldön is, nálunk is bizonyos hajlandóságot fejlesztett ki arra, hogy az épületeknek szembeötlőbb külső .kiképzést adjon és eltérve a megszokott alakításoktól, uj ösvényeken keresse az épület hatásának érvényesülését. A sajnálatos eltévelyedések, amelyek ezen uj irányzat korül nem ritkán tapasztalhatók voltak, szükségessé tették, hogy az uj szabályzatban ellenük lehetőleg védekezzünk. Ezt czélozza az a rendelkezés, hogy olyan építkezésre, vagy homlokzatkiképzésre, mely megrontaná a városkép összhangját, az engedély megtagadható. (162. §.) A szépészet igényeinek még messzebbmenő számbavételét jelenti az az intézkedés, mely fentartotta a hatóságnak a jogot, hogy egyes utczákban és tereken emelendő épületekre nézve fokozottabb épitőmüvészi követeléseket támaszthasson^)

Az eddigi szabályzat az építési telkek kellékeit a minimális homlokzat, mélység és térfogat tekintetében övezetenkint pontosan megszabta. Az uj szabályzat ettől lényegesen eltérő uj alapra helyezkedik. Eltekintve ugyanis a III. és IV. övezettől, valamint a gyárak megtelepülésére szánt területtől, ahol a térfogat és részben a homlokzat minimuma is fentartatott, — általános szabályként az van kimondva, hogy a telkeket úgy kell alakítani, hogy az uj szabályzatnak megfelelő módon beépíthetők és lehetőleg szabályos alakúak legyenek.

Szabott méretekhez kötni a parczellázást, az uj telkek alakítását, az újabb felfogás szükségesnek nem találta, sőt czélszerünek sem. A városi építési fejlődésének helyes irányítására a megfelelő eszközt nem a telekméretek, hanem az építési mód megállapításában találjuk. Eddig az építkezésnek kellett a telekméretekhez alkalmazkodnia; de a két tényező, t. i. a telekméretek és az építkezés közül mindenesetre az utóbbi a domináló. Az alkalmazkodás kényszerűségének tehát a telekméretezést kell alávetni. A czél nem az, hogy bizonyos, előre megszabott méretekkel biró telkeket kapjunk, hanem hogy a telekalakítások minél jobban hozzá-