Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - II. Szabályozás
22 is nagy gazdasági és üzleti értékgyarapodást biztositana és az ebben való részesedésről a közpénztár semmi szin alatt sem mondhat le. Éppen ezért a hatóságok feladata, hogy az ut megnyitását nemcsak műszaki, hanem pénzügyi és minden más szempontból alapos megfontolás tárgyává tegyék s a művelet végrehajtását ekként biztos alapra helyezhessék. Az Erzsébet-ut ügyében a székesfőváros első Ízben az 1913. év julius havában foglalt el konkrét álláspontot. Az ekkor elfogadott szabályozási terv arra^ a feltevésre van alapítva, hogy a központi városháza nem marad meg jelenlegi helyén, hanem ez a tömb felszabadul és parczellázva értékesítésre kerül, mig az uj városházát esetleg azon a tömbön építik fel, melyet a Károly-körut, Dob-utcza, Rombach- utcza és Király-utcza határol. E terv szerint az Erzsébet-ut a Karoly-körutbol kiindulva 25 meter szélességben nyittatnék meg és kapcsolatba hozatnék a Damjanich-utczával. Az útnak Izabella- és Kertész-utcza közti része a Dob-utcza vonalában haladna és a Király- utcza felőli oldalról képeztetnék ki 25 m. szélességben. A Kertész-utczától az uj ut vonalába figyelemmel az uj városházának imént jelzett elhelyezésére, enyhe törések vannak beigtatva a Kertész-, Kisdiófa-, Kazinczy- és Holló-utczáknál. Ott, ahol az ut a Rombach-utczát metszi, tölcsérszerü kiszélesítés van tervezve.^ A terv a Rombach-utczát az uj városház kiszemelt telke mentén kiszélesíti 35 méterre. Kapcsolatosan a székesfőváros közönsége hozzájárult ahhoz is, hogy a volt Váczi-körut a mai Vilmos császár-ut, egyenes meghosszabbításával a központi városháza tömbjén keresztül egy 25 m. széles főútvonal nyittassék, mely egészen a Kigyó-térig vezetne és ebbe a főutba lenne az Erzsébet-ut forgalma átteielendő a belváros felé, a Gerlóczy-utczán át, mely az elfogadott terv szerint szintén 25 méterre szélesbül. A most ismertetett terv elfogadásával egyidejűén azonban kimondta a székesfőváros közönsége, hogy az uj központi varosháza elhelyezésének kérdésében elhatározását elhalasztja, másrészt, hogy az elfogadott szabályozási terv végrehajtására csak akkor kerülhet sor, amikor a városrész 30 éves rendkívüli adómentessége és a betterment elvének érvényesítése törvényhozásilag biztosítva lesz. Az 1914. év elején azonban a székesfőváros közönsége a szabályozási tervet elejtette és határozatát egészen hatályon kívül helyezte. A székesfővárosnak ez a határozata természetesen nem jelenthette az Erzsébet-ut eszméjének is az elejtését, hanem csak azt tette lehetővé, hogy a hatóságok az Erzsébet-ut kérdésénél, a változott viszonyokhoz képest szabadabban foglalkozhassanak. Elnökségünk czélszerűnek találta, hogy ezt a nagy fontosságú váiosrendezői kérdést a székesfőváros vezetőségének bevonásával közelebbről megvitassa és a további tárgyalások czéljára előkészítse. Az értekezletek során az a nézet alakult ki, hogy mindenekelőtt olyan tervre van szükség, melynek alapján a művelet költségszámításai a betterment alkalmazását felölelő külön törvény megalkotásának czéljaira megtehetők legyenek, még pedig annak az elvnek az alkalmazásával, hogy a szabályozás által értékemelkedéshez jutó ingatlanok tulajdonosai a költségek viselésébe arányosan bevonassanak. Az értekezlet véleményét magunk is helyesnek találván, beható táigyalás és megfontolás után a költségszámítások czéljára elfogadtuk a székesfővárosi tanács III. ügyosztályának elénk terjesztett és az értekezleti megállapodásoknak megfelelő legújabb tervezetét, mely az Erzsébet-utra eddig felmerült sok terv közül relative a legjobbnak mutatkozott.
