Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1906, 1907, 1908 (Budapest, 1907, 1908, 1909)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1908 - IV. Vasutak
25 A 16. §-ban s a későbbi szakaszok során is említett városi és községi közterületekbe beleértendők a közutak s a felhasználásnak nem lehet egyedüli feltétele, hogy a közúti forgalmat ne akadályozza, mert pl. parkoknál ily akadály nem foroghat fenn s mégsem lennének vasúti czélra átengedhetők. Ezen általános észrevételen túl megfontolás alá esik a székesfőváros más szempontból is. A perifériákról a központba vezető fővonalak, mint ugyanazon körnek sugarai Budapest környékén oly közelségbe jutnak egymáshoz, hogy közéjük h. é. vasút beékelésére gondolni alig lehet és mint az 1. §-nál kifejtettük, e vidéket különben is közúti vasutakkal véljük a fővárossal összekötni. Az a felfogás, mely a főváros közútait is számba veszi a h. é. vasutak létesítésére, szem elől téveszti, hogy úthálózatunk tervezésénél és méretezésénél egyedül a legsajátosabb szükséglet volt irányadó. Idegenszerii szükséglet kielégítésére fordítható felesleg nincsen, sőt útaink a közfelfogás szerint inkább keskenyek, mint tulszélesek. Az az ellenállás tehát, mely közútainknak eredeti rendeltetésüktől való elvonásánál eddig is következetesen megnyilatkozott, a közúti forgalom emelkedésével és gyarapodásával jövőre nem kisebb, hanem szükségkép mindig nagyobb lesz; a törvényhozás kényszeréhez folyamodni pedig annál megfontolandóbbnak véljük, mert az egyedüli jogszerű forma: a kisajátítás, városi közút ellenében már elvi okok miatt s különösen azért sem mutatkozik alkalmazhatónak, mivel nincs magasabb köz- czél, mint a melynek a közút máris szolgálatában van. Magán tulajdon kisajátításánál a kártalanítás kiegyenlítést ad, a közút pótolhatatlan és elvonása kiszámíthatatlan károkat idézhet elő, különösen valamely fővárosi utcza bázisán kialakult magánjogi birtokállapotokon is. Tiszteletteljesen kérjük is, méltóztassék a székesfővárosunk saját szükségleteihez mérten létesített úthálózatától a h. é. vasutak veszélyét elhárítani és a megoldást abban az irányban keresni, hogy felmerülő esetben a h. é. vasút még a főváros határán kívül, ide vezető más vonalhoz csatlakozzék, esetleg körvasutunkba torkoljon, különben pedig külön pályatestre legyen utalva és viselje a vasutengedélyezési szabályzatból s a kisajátítási törvényből eredő összes következményeket. Félreértések megelőzése végett szükségesnek vélnök a törvényben kimondani azt is, hogy a főváros kezelésébe és fentartásába átvett hajdani állami útak a főváros közútainak tekintendők. A h. é. vasutakra tett észrevételeink kiterjednek természetesen az u. n. gazdasági vasutakra is. A 61. §, azzal az intézkedésével, hogy a közúti vasút építésének és üzletének engedélyezése a kereskedelemügyi ministert illeti, az indokolás értelmében az 1848. III. t.-czikkre támaszkodik, mely szerint a ministeriumnak van közlekedési, illetve most már kereskedelemügyi osztálya; ámde az oki összefüggés a kettő között annál kevésbbé állapítható
