Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1906, 1907, 1908 (Budapest, 1907, 1908, 1909)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1906 - I. Szabályozás
11 is keletkezhetni, mintha az alig számba jövő kiszólesités folytán három- emeletes házakat kellene majd engedélyezni. A székesfőváros szabályozásának fejlesztésénél újabban nagyobb műveletet képez az a terv, melyet műszaki osztályunk a X. kér Ujhegy- és Ohegyalja dűlők egy részének szabályozására, illetőleg a szabályozás módosítására vonatkozólag dolgozott ki, az 1870: X. t.-cz. 15. §-a alapján felölelve abban Kispest és Pusztaszentlőrincz községek határos területének szabályozását is. Különös gondot fordított műszaki osztályunk a terv kidolgozásánál a befásitási övezetnek e vidéken való kiegészítésére, valamint a határutak kérdésének megoldására. A székesfőváros ugyanis a befásitási övezetet az Üllői-uttól a máv. czeglédi vonaláig, továbbá az Újhegy dűlőnek a m. kir. országos gyűjtő- fogházhoz csatlakozó részében, valamint a köztemető mentén már tényleg létesítette is, azonban az övezet fejlesztését 1902-ben, kedvezőtlen pénzügyi helyzetére hivatkozva, elejtette. Részünkről igy sem adtuk fel a reményt, hogy a befásitási övezet létesítésének üdvös eszméje, mely sokféle községi érdek kielégítésének képezi előfeltételét, a viszonyok kedvezőbb alakulásával mégis csak egészben meg fog valósulni. Helyesléssel fogadtuk tehát, hogy a műszaki osztály tervezetébe a már befásitott területek kapcsolatbahozatalára mintegy 600 folyó öl hosszú és 60 méter széles újabb fásítási övezetet igtatott be, úgy azonban, hogy ez a terület Pusztaszentlőrincz határába essék. Az uj fásítási övezet czél- jára szükséges terület ugyanis a székesfőváros határában csak a budapesti gőztégla-, czement- és gypsgyár-telep egy részének a kisajátítása utján lenne biztosítható, ami tetemes költséggel járna, mig Pusztaszentlőrincz határa itt még csak gazdasági művelés alatt áll, a fásítás területe tehát a nevezett község határában aránylag sokkal csekélyebb költséggel lesz megszerezhető. Ami a határutakat illeti, ezzel a kérdéssel már 1877-ben foglalkoztunk és akkor elhatároztuk, hogy a határutak a székesfőváros területén 4 öl szélességben hasittassanak ki, számítva arra, hogy a szomszédos községek csatlakozó területükből szintén 4 öl szélességet fognak az utak czél- jára rendelkezésre bocsátani. A tény azonban az, hogy ezek a határutak legnagyobbrészt csak a székesfőváros területéből hasittattak ki, 4 öl szélességben, ennek daczára az utakat a szomszédos községek is használják, sőt Kispesten a parczellá- zások akként történtek, hogy a keletkezett telkeknek részben egyedül a fővárosi határutakra van homlokzatuk és kijáratuk. Számolva a folytonos fejlődéssel fokozódó forgalmi igényekkel, kétségtelen, hogy a határutakat 4 öl szélességben meghagyni nem lehet, már azért sem, mert ezek kapcsolatba hozzák az Üllői-utat a Maglódi-uttal, ezenkívül ide torkol a meghosszabbított Óhegyi-út és a Gyömrői-út is, következőleg a határutak szintén főforgalmi útvonal jellegével bírnak. Ezért a műszaki osztály a mostani szabályozási tervbe a határutakat általában 25 m. szélességben vette fel, kivéve azt a szakaszt, mely az Ohegyi-út folytatása és a Gyömrői-út közé esik. Ennek a szakasznak szélessége az itt tervbe vett vasúti felüljáró miatt 35 méterrel volt felveendő, hogy ebből 2* A X. kér. Uj- , hegy- és Ohegyalja dűlök szabályozása.
