Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - VIII. Közvilágítás

63 Mindezeknek a kifogásoknak elvetésével a tanács a légszesztársulat terhére a mulasztást megállapította és a szerződésben előirt konventio- nális pénzbüntetéseket az eljárás tárgyát képező összes esetekben kiro- vandóknak találta. A photometrikus vizsgálatokat az 1901. évig a tanácstól nyert megbízás alapján a jobbparti állomáson már az 1867. év óta dr. Hankó Vilmos főreáliskolai tanár, a balparti állomáson pedig az 1887. évig a belvárosi községi főreáliskolának egy tanára, az 1887. évtől kezdve pedig Hahóthy Sándor polgári leányiskolái tanár végezte, kik közül az utóbbiak fővárosi alkalmazottak voltak, de külön szakértői esküt egyikük sem tett, de akiknek ekként történt alkalmaztatása ellen a légszesztársulat soha semmiféle kifogást nem emelt. A szerző­désnek a szakértőkre vonatkozó rendelkezése tehát állandóan, még pedig a légszesztársulat tudtával és hozzájárulásával akként magya­ráztatott, hogy a szakértőket a főváros —• és pedig saját alkalmazottai közül is — rendeli ki és ezek külön esküt nem tesznek. Minthogy pedig a tiszti eskü alatt szolgáló székesfővárosi mérnökök, kik már hivatásuknál fogva is a világítási kérdésekkel állandóan foglal­koznak, mindenesetre bírnak annyi szakértelemmel, mint az előbb alkal­mazva volt tanárok; az azoknak szakképzettsége ellen emelt kifogások figyelembe vehetők nem voltak, a szerződés büntető rendelkezéseinek mel­lőzésére pedig elegendő indokul nem szolgálhatnak. Ami a lógszesztársulatnak azt az ellenvetését illeti, hogy a külön­böző városrészekben gyártott légszesz átlagos fényereje a szerződés értel­mében csakis az összes vizsgálati állomásokon talált fényerősségek közép­értéke alapján állapítható meg, ily magyarázatot a szerződésnek tulajdoní­tani ne.m lehet; éppen az által, hogy a főváros a szerződés megkötése előtt is fönnállott 2. vizsgáló állomást föntartotta, kifejezte azt a szándékát, hogy a lógszesz fényerősségét egyszerre több helyen is külön-külön akarja megállapítani; azt pedig, hogy a légszesz a főv. egész területén bírjon az előirt fényerősséggel és ezt a körülményt minden egyes állomás méretei igazolják, a főv. a szerződés alapján jogosan követelheti. Ha a társulat magyarázata egyáltalán megállhatna, akkor bekövet­kezhetnék az az eset is, hogy például a budai oldal majdnem teljesen sötét volna, a pesti oldalon ellenben a légszesz fényerőssége az átlagot fölül múlná, úgy hogy a középórték a szerződésben megállapított átlagot még elérné ; a székesfővárosnak ebben az esetben sem volna joga a szerződés büntető rendelkezéseit alkalmazni, holott pedig a szerződésszegés ebben az esetben kétségtelen lenne. Ellentmond különben a légszesztársulat fölfogásának a szerződés 12. pontja is, amely a Duna mindkét oldalán fölállítandó vizsgáló középpon­tokról tesz említést; ha a szerződés csak egy központot és több vizsgálati állomást kontemplált volna, erre nézve különös intézkedéseket kellene tar­talmaznia, mert ebben az esetben rendelkezni kellett volna arra nézve is, hogy az egyes állomások a vizsgálati eredményeket a központtal közöljék hogy a középórték megállapítható legyen. Ily rendelkezést azonban a szerződés nem tartalmaz, mert annak fölvétele a szerződő feleknek nem is állott szándékában.

Next

/
Thumbnails
Contents