Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1902 (Budapest, 1903)
VI. Vasutak
— 30 — a lefolyt évben újabb közigazgatási bejárás megtartása vált szükségessé, mely alkalommal közreműködésünkkel megállapíthatott, hogy az Eskü- téri hid parti nyílásán keresztül vezetett szóban forgó összekötő vonal kettős vágánynyal, és pedig a 16 + 60 szelv.-től a 184-80 szelv.-ig terjedő, hid allatti szakaszában, akként lesz elhelyezendő, hogy a külső vágány a végleges járdavonaltól, 1.75 mtrre s az ideiglenes támfallal emelt járda vonalától minimális 2.10 m-re essék. A vágányok egymástóli távola 3,00 m.- ben állapíttatott meg. A pálya 19—}—20 szelv.-től a 194-94 szelv.-ig terjedő, a korzó támfala mellett elhaladó szakaszában pedig a vonal fekvése akként állapitatott meg, hogy a város felőli vágány tengelye a korzó támfalának külső szélétől 1.855 m.-re essék. A Baross-utczai villamos közúti vasúti vonalnak a Dunapartig való meghosszabitása. Még az 1901-ik évvégén, a budapesti villamosvasút részv. társaság, a székesfőváros közönségének fölhívására, a székesfőváros tanácsához oly irányú terveket nyújtott be, melyek szerint a Baross-utczai vonalat az Egyetemtérig terjedő jelenlegi egész hosszában kettős vágányuvá kívánja átalakítani, akként, hogy a Baross-utczában vágány fonódások létesittetnének, mig a Calvin téren át és a Kecskéin éti-u te z áh an, a második vágány a jelenlegitől vett 8,00 m. tengely- távolsággal helyeztetnék el —Ez a vonal azután a Papnő veid e-utezán Zöldfa-utczán és Irány i-u tczán át a Dunaparti vonal Esk ü- téri állomásának vágányaihoz csatlakoznék. A tárgyalások során a székesfőváros közönsége közgyűlési határozattal kimondotta hogy a vasúti társaság e vonalai czéljára megkivántató közterületeket elvben átengedi s utasította a székesfőváros tanácsát, hogy az E s k ü t ó r i-h időn lefektendő vágányoknak úgy a budapesti villamos városi vasúttársaság által leendő együttes használatára nézve, a két tásasággal tárgyalásokat folytasson s azok eredményeit mielőbb terjessze a közgyűlés elé. A közgyűlési határozatnak, a Baross-utczában tervezett vágány- fonódásokra vonatkozó részéhez, csupán azzal a kikötéssel járultunk hozzá, hogy minden következtetés kizárásával, ez a hozzájárulás csupán addigra szól, a mig jobb megoldás, illetőleg szabványos két vágány fektetésének lehetősége bekövetkezik, mert az ilyen vágány fonódások a vasúti forgalom biztonsága szempontjából méltán esnek kifogás alá s ha ideiglenesen engedélyeztetnek is,‘ a legmesszebb menő óvintézkedések szükségesek ahhoz, hogy megnyugvást okozzanak. Hasonlóképen hozzájárultunk e közgyűlési határozat ama részhez, mely szerint a Kalvin-téren és a Kecskemóti-utczában a második vágány lefektetését a székesfőváros megengedi, mert noha az a nézetünk, hogy az E gy e t e m-t ó r i kiágazás a közérdekű közlekedés szempontjából, — különösen mióta a Baross-utczai vonal a Vámház-köruton át szerves kapcsolatba jutott a Dunaparti vonallal, — fölöslegessé váltott, az mégis, szerzett jog alapján, tényleg megvan kettős vágánnyal pedig a vasúti közlekedés órdekeiuek jobban fog megfelelni.
