Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1902 (Budapest, 1903)

III. Terjedék-egyezmény

17

ugyanazok maradtak, csak egyes alárendeltebb kérdéseknél mutatkozik itt- ott oly eltérés, mely a szabatosabb rendezésre irányzott törekvésben találja megfejtését, Es a megnyitásra vonatkozó jegyzőkönyvek tanúskodnak róla, hogy az egyezményt a székes főváros minden alkalommal kiválóan érdekében levőnek és üdvösnek ismerte el.

Egészen ellenkező felfogás nyomaival találkoztunk azonban az 1896. óv végével lejárt egyezmény megújítása iránt folyt vegyesbizottsági tárgyalásoknál, amikoris a székes főváros a terjedók-egyezmónynyel a fővárosi pénzalap terhére az összes szabályozásokat megkisórlette kapcsolatba hozni. A kísérlet a részünkről adott felvilágosításokkal meghiúsult ugyan, mégis az a következménye lett, hogy azon alkalommal az egyezmény csak egy évre, vagyis 1897. január 1-től, 1897. deczember végéig köttetett meg, és csak azután nyert meghosszabitást 1901. deczember végéig, olyképen, hogy a egyezménynyel összefügésbe hozott, de oda nem tartozó kérdések teljesen kikapcsoltattak.

Lejárat előtt 1901. végével a vegyes bizottsági tárgyalások a további meghosszabbitást illetőleg a kifejlett szokáshoz képest újból megindultak, de ezúttal már nem az egyezmény fentartására, hanem — mint előző jelentésünkben érintettük — az egyezmény megszüntetésére vezettek.

Bár mennyire érthetetlen, hogy a székes főváros 80 óv tapasztalatai ellenére mindenkép megszüntetésére törekedett azon egyezménynek, amely számára nevezetes pénzügyi előnyöket biztosított s a város fejlődésének pedig, valamint a nagy közönség érdekeinek is nyilvánvaló nagy hasznára volt, — bár mennyire sajnáljuk továbbá, hogy egy fontos városi kérdésnek az egyezményben foglalt és lupá£ztalatilag igen jól bevált megoldása a székes főváros emlitett börbk.v,óáóXö’fcXáldozatul esik, — a tényeken nem változtathattunk, hanem kénytelenek éo'lt’ünk feliratban rámutatni arra, hogy a m. kormányra nózítfé az a helyzót?V’me]yben már idézett 1871-diki rendeletének kibocsátása ^lött volt, ismét-feledt, azzal a külömbséggel, hogy ezúttal a fővárossal Való méltányosó megegyezésben kibontakozás nem kínálkozik, hogy másfelől ,ü,, székes főváros most azon igényünket sem ismeri el feltétlenül, mely tJzé'ríöf .a, magnósok telkeihez szabályozás folytán csatolandó területek véfotátái > ti Átölelésünk alatt álló fővárosi pénzalapot illetik.

Kétségét ezen igényünkre vonatkozólag a székes főváros az 1881. XLT t. ez. 21. §-ára alapítja, mely szerint a kérdéses területek a város részére fizetendők meg. Eltekintve azonban attól, hogy a fizetés a mi felfogásunk mellet is a város javára esik, mert hiszen a fővárosi pénzalap az utolsó fillérig kizárólag csak fővárosi czólokra fordítható, — eltekintve továbbá attól, hogy ez a törvény 20 évig volt érvényben, a nélkül, hogy a főváros a felöl az emlitett véleményt táplálta volna: mi sem lehet bizonyosabb, mint az, hogy a kisajátítási törvény a fővárosi pénzalap alkotó elemeit a legtávolabbról sem czólozza érinteni. Ha tehát ezen törvény 21. §-a és az 1870. évi X. t.-cz. 8. §-ának b) pontja között volna is ellenmondás — amint szerintünk nincs — úgy a kisajátításról szóló általános törvóny- nyel szemben a fővárosi pénzalapról intézkedő egészen specialis törvénynek teljes épségében fenn kellene állania.

Egyébiránt a székes-főváros sem állítja fel mereven a tételt, hogy a magánosok telkeihez cső terjedókek árai a saját pénztárát és nem a fővá3