Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - XI. Faközraktár

— 70

felett a fővárosi pénzalap alkotásával létrejött jogi személy, illetve a törvényes képviseletére hivatott fővárosi közmunkák tanácsa rendelkezik.

Ez az egyik tény, amit kidomborítani kivántunk.

A másik az, hogy a közmunkák tanácsa a fővárosi pénzalap minden vagyona s tehát a dunaszabályozási telkek fölött való rendelkezéseiben is meg van kötve azon czélok által, melyekre ezen vagyont törvény szerint forditani kell.

Mikor tehát arról van szó, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa átengedheti-e a székes-fővárosnak a tervbe vett faközraktárak területébe eső dunaszabályozási telkeket, legelső sorban az a kérdés merül fel, vájjon az átengedés tényével a fővárosi pénzalap hivatását töltjük e be vagy nem ?

Tekintettel arra, hogy a fővárosi pénzalap az 1870. évi X. t.-cz. 7. §-ának világos szavai szerint — egyebek között — oly beruházásokra is alkottatott, a melyekre még szükség van, hogy Budapest mint főváros az ország igényeinek megfelelhessen, teljesen meg vagyunk nyugodva a felől, hogy a szándékba vett terület átengedéssel csak azt czélozzuk, amit tennünk a törvényhozás feladatunkul tűzött.

Abban a véleményben vagyunk tehát, hogy a terület- átengedés tekintetében, mindig a faközraktár létesülésót tartva szem előtt, elvileg törvényhozási intézkedésre szükség nincsen, mert a törvény végrehajtására törvényt alkotni felesleges,

Nem kerülhette el azonban figyelmünket, hogy a mondottakon felül számolnunk kell azzal a körülménynyel is, miszerint a kérdéses dunaszabályozási telkek tulajdonjoga még azon különös megterhelés alatt is áll, melyet a nagykörutra és a Kossuth Lajos utczára adott állami előlegek képviselnek.

Ebben az uj jogviszonyban az állam, mint hitelező vált érdekeltté az elidegenitésnél,

És bár a magas kormány a fővárosi pénzalap felett meglevő felügyeleti jogánál fogva is tudomást igényelhet arról, mire forditjuk az alap vagyonát, hitelezői minőségében egyenesen utalva vagyunk arra, hogy kilátásba vett lépésünkhöz beleegyezését kérjük.

Ez volt a felfogásunk már akkor mikor az általános közraktárak létesítéséhez a székesfővárosnak a dunaszabályozási telkekből 3626’GO d-ölnyi területet átengedendők voltunk. Tanúskodik erről 1878. augusztus 29-ikéről 828 sz. a. az akkori pónzügyminister úrhoz intézett felterjesztésünk, mely elvi ellenmondást egyáltalán nem idézett elő.

Igaz ugyan, hogy az 1880. évi LXV t. ez. 1. §-a