Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - XI. Faközraktár

— 74 —

magyarázza a panaszokat, melyekkel bizonyára Nagymóltó- ságodnak is volt alkalma találkozni. Nem csoda, ha ily viszonyok között felettébb meglepett bennünket nagybecsű leiratának az a kijelentése, miszerint, a fővárosi pénzalap törvényes hivatásának rendes folyó bevételeiből is képes megfelelni, mert a rendes bevételek oly annyira nem meritik ki a fővárosi pénzalap szükségleteit, hogy vagyona évről évre tetemesen gyarapszik.

Ezzel szemben az adatszerű tényállás az, hogy a fővárosi pénzalap disponibdis állaga rendszerint legalább lényegesen nem haladja meg azt az egy millió koronát, melyet elvileg tartalékul őrizgetünk, hogy a terjedók- egyezmónyből eredhető és előre nem látható egyenes fizetési kötelezettségeink teljesitésében meg ne akadjunk, mert különben annak az esélynek volnánk kitéve, hogy minduntalan a kormány ajtaján zörgessünk, kisegítésért, mint ez a 70-es évek elején történt Alkalmazkodunk tehát nem ahhoz, a mit tennünk kellene, hanem ahhoz, a mit tenni képesek vagyunk. S ha pl. a fővárosi pénzalap ez idő szerinti állagából leszámítjuk azokat vaz összegeket, amelyek külömböző munkálatokra,igy nevezetesen a Gellérthegy keleti oldalának rendezésére a Krisztinaváros és Tabán számára ópitendő vásárcsarnok telkének megszerzésére, a Fehérvári-ut szabályozására és rendezésére, a krisztina-körut folytatólagos kiépítésére, a farkasréti temetői vasút építése végett szükséges kisajátításokra stb. tényleg már le vannak kötve, ezek után az alapban alig marad meg az az 1 millió korona, melyet a felhozott okból tartalékban hagyni utalva vagyunk.

Kérve tehát Nagy méltóságodat, hogy azon okok közül, melyek az állami előlegekből kívánt törlésre vonatkozó nagybecsű elhatározásánál vezérelni fogják, a fővárosi pénzalap vagyoni erejéből merített okot minden esetre mellőzni méltóztassók, legyen szabad még a következő szempontokat is kegyes figyelmébe ajánlani.

Az 1870. évi X. t. ez. a dunaszabályozási telkeket a fővárosi pénzalap képzésére szánta; ezzel párhuzamosan pedig úgy rendelkezett (3. §.d. pont), hogy a közlekedési fővonalak — mintegy államutak a községi utak nagy hálózatában — az állam költségén nyittassanak. Sajnos ez csak az Andrássy-utnál történt. A nagy körutat az állam már áthárította a fővárosi pénzalapra. A költségek félének erejéig ugyanez történt a Kossuth Lajos-utcza ki- szélesitésénól. A jobbparti körút, bár ez is kétségtelenül az 1870. évi X. t. ez 3. §-ának d) pontja alá tartozik, már szóba sem jött, hogy állami költségen rendeztessók.

Ezek folyományaképen a fővárosi pénzalap tulajdon- képeni törvényes hivatására már a kezdet kezdetén csak-