Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - XI. Faközraktár

— 69 —

kétségtelen jeleit megnyilatkozni annak, bogy az emlitett intézmény létrejövetelét hathatósan támogatni, Nagy- méltóságodban a szives készség nem hiányzik.

Reméljük egyszersmind, hogy azok az alaki akadályok, melyek a külömben meglevő készség gyakorlati érvényesülése elé gördülnek, nagyobb nehézség nélkül el lesznek háríthatok, ha az idézett leiratban felhozott szempontokra az alábbiakban kifejtett felfogásunkat s részben felvilágosításunkat szintén megfontolás alá venni méltóz- tatik, amire Nagyméltóságodat mély tisztelettel különösen kérni bátorkodunk, miután oly elvi kérdés forog itt fenn, mely a fővárosi pénzalap jogi természetét igen lényegesen érinti.

A kérdés alapja kétségtelenül az 1870. évi X. t.- czikk, melynek azonban logikai összhangja, mint azt nemcsak most, de máskor s egyéb viszonylatokban is elég alkalmunk volt tapasztalni, fájdalom nem oly megkapó, hogy abból a következtetéseket a 2'^ 2 = 4 módjára levezetni lehetne.

így pl. hogy a concret kérdésnél maradjunk, a törvény 4. §-ának g) pontja a szabályozások által nyert telkek eladásából befolyandó értékek jövedelmeit a nyere- ménykölcsön törlesztésének egyik forrásául jelöli ki és köti le; a 7. §. pedig a kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyerendő telkek eladási árából a fővárosi pénzalapot alkotja.

Mind a két esetben kizárólag csak a duuaszabályo- zási telkekről lehet szó és meg nem oldható rejtély volua, hogy a telkek eladási ára a fővárosi pénzalap képzésére, a jövedelem pedig a sorsolási kölcsön törlesztésére fordittassék. Amint ugyanis a fővárosi pénzalap megalakult, minden vagyona és jövedelme csak azokra a czélokra forditható, melyeket a törvény eléje szabott. S minthogy világos, hogy a sorsolási kölcsön egyik czélja a fővárosi pénzalap megalkotása volt, ez kizárja, hogy viszont ugyanez az alap részben vagy egészben a kölcsön törlesztésének terhével megbénítható legyen s fel sem tehető, hogy a törvényhozás adjon s egy lélegzetre az adottat, bár csak részben is, elvegye.

Nem is gondolt erre a törvény végrehajtása közben soha senki. A törvény 4. §-a g) pontjának tehát sem eddig nem volt, sem ezután nem lehet semminemű gyakorlati jelentősége. Ellenben a 7. §. dispositiója a Duna- szabályozása által nyert telkek tekintetében odáig már végre is van hajtva, hogy ezek a telkek a hiteltelek- könyv tanúsága szeiint jogilag is, tényleg is a fővárosi pénzalap tulajdonává lettek.

A dolog természetéhez képest tehát ezen telkek