Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - Bevezetés
4 — Budapest fejlődése ennélfogva nem egyszerűen a város ügye, hanem az ország ügye is, és ezen vonatkozásában a helyi önkormányzat feladatkörét meghaladja. E reflexióknak alkalmi oka van. A törvényhatóság az ugynevezett terjedék- egyezményt 30 évi fennállása után 1901. végével megszakította. Az ügy érdemével külön fejezetben foglalkozunk. Itt szorítkozunk arra az észrevételre, hogy érthető nyílt okát ezen eljárásának a törvényhatóság nem adta. Be hogy pénzügyeinek ismeretes kedvezőtlen helyzetében megterhelte magát évenként megújuló jelentékeny kiadással, melyet az egyezmény megújításával elháríthatott, bizonyára feltűnő marad. Összevetve ezt az ügy későbbi fejleményeivel, melyek törvény és miniszteri rendelet ellen önkényes hatásköri és eljárási módozatok megállapításában nyilatkoztak meg: oly törekvés előrevetett árnyékával vélünk szemközt állani, mely az intézmény létkérdésének felvetésére, karöltve pedig természetesen azon országos befolyás kiküszöbölésére van irányozva, mely eddig az intézmény keretében találja kifejezését. Igazolását e törekvés ez idő szerint főleg ama körülményben keresi, hogy a fővárosi pénzalap számára az 1870. évi X. törvényczikkben kijelölt állami források évek hosszú sora óta elapadtak. Minden okunk van e tény igazságát nyilvánosan megerősíteni, mert hiszen mi éreztük legelső sorban fájdalmasan azt, hogy a fővárosi pénzalap dotatiója messze mögötte marad azoknak a feladatoknak, melyeket a törvény eléje tűzött. De részünkről végre sem tehettünk mást, mint hogy szorgalmaztuk a 24 milliós kölcsön törlesztési forrásainak évi feleslegeit, melyeket a törvény a fővárosi pénzalap javadalmazására rendelt. A megnyugvást, mely kénytelen-kelletlen követte a választ, hogy az említett források deficittel küzdenek, lényegesen alterálni volt alkalmas később az a tapasztalás, hogy az 1893. évi XIV. t.-cz. szerint a kérdéses feleslegek más rendeltetést nyertek, a nélkül, hogy a fővárosi pénzalap dotatiójának elmaradása felderítéshez jutott volna. A törvényhatóság kebelében e miatt támadtak és támadhattak is aggályok; de hogy az állami források időleges elvonásáért a községi források felszabadítása csak némi vigaszszal is kecsegtethessen, ezt nehéz belátni. Nem szólva ugyanis arról, hogy ha a fővárosi pénzalap állami és községi forrásainak tényleges eredményeit 1870-től kezdve egymással szembe állítjuk, a mérleg az állam hozzájárulását illető-
