Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - VI. Vizmű
— 66 hogy a meglevő svábhegyi vízellátási kerületek czólszerübb ellátásban részesüljenek és bogy a jövő 20—25 évi fejlődésre való tekintettel a vízellátás az összes kültelkekre is kiterjesztessék. Ez utóbbi szempontból az I. és Il-ik kerületben csupán a teljesen félre eső és szántóföldül használt területek, valamint az erdőnek fenntartott területek hagyattak figyelmen kívül, nevezetesen az I. kerületben a délre eső Péterhegy és Kőérberek dűlők, továbbá az éjszakra eső erdőterületek u. m. Pozsonyi-begy, Bátorbegy, Petneházy-rét és Nyék-dűlők. A II. kerületből csupán a Nyék-dűlőnek erdővel borított éjszaki része maradt ki. A III-ik kerület kültelkeiből ellentétben a másik kettővel csak a nyaraló területek és azokkal közvetlenül szomszédos területek vétettek fel a vízellátás körébe, nevezetesen a Szemlő- hegy-, Vérbalom-, Zöldmál-dűlők továbbá az ezekkel határos Mátyás-begy, Pálvölgye és Csatárka-dűlők déli oldalai. A terület megállapításánál figyelemmel volt arra a körülményre is, bogy a vízszükséglet újabb vízmű létesítése nélkül a jelenlegi vízmüvekből azoknak kibővítése után fedezhető legyen. Amennyiben a későbbi jövőben a jelenleg combinatióba vett területek vízszükséglete a számítottnál nagyobb arányokat érne el, avagy azokhoz újabb területek is csatoltatnának. az esetben gondoskodni kell a jobbparton még egy második vízmű telepről akár az óbudai szigeten, akár a békásmegyeri határban. Ez esetben az újlaki vízműtől éjszakra eső területek az ujonan létesítendő vízműből láttatnának el, a délre esők ellenben az újlaki vízműből, kivéve a Kelenföldet, melynek vízellátása a káposztásmegyeri vízműből táplált gellérthegyi medencze utján terveztetett. A vízellátás keretébe felvett terület vízszükségletének megállapítása azoknak a népességi adatoknak figyelembe vételével történt, a melyek annak idején a balparti általános csatornázási hálózat kidolgozásánál alapul szolgáltak. A maximális 250 liter fejenkénti vízfogyasztást megtartva a lakott- ság fokának megállapítására kiindulási pontul szolgált a nyaraló területek vízszükséglete. Ezeknél abból a feltevésből indulva ki, hogy egy hectár nyaraló területre három nyaraló esik és minden nyaralóban 16 személy lakik, a vízszükséglet következő adatokból állítható össze : egy személy napi vízszükséglete ivás és főzésre 20 liter, mosásra 10 liter, clozetre 6 liter összesen 36 liter, továbbá: egy nyaralóra naponta háromszor 300 liter fürdővizet és a kert öntözésére az egész terület 50%-ára naponként mű-ként 2 litert számítva, a nyaraló terület vízszükséglete liectáronként mintegy 12,500 m3 fog naponként kitenni, ami fele a balparti kültelkek vízszükségletének, tehát a jobbparton a lakos szám is a balparton felvettnek felerészében veendő számításba vagyis a nyaraló területeken 50 lakos veendő alapul hectá- ronként. A nyaraló övezeten kívül fekvő és részben szántóföld gyanánt használt területek vízszükségletének megállapításánál a lakosság száma hectá- ronként 30-nak vétetett fel; ellenben a IV. övezetnek, valamint a nyaraló övezetnek a beltelkekhez közelebb eső részeiben a lakosság 75, 100, 150-nek vétetett fel liectáronként, sőt Kelenföldön 200 és 300-nak is. A beltelkeken a lakosság 200, 250, sőt 300-zal van felvéve.
