Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - III. Katonai laktanyák beváltása
— 50 A székes-főváros e két rendbeli jogczimen támasztott kártalanítási igényét a Károlylaktanya első részének átadásáról, illetve átvételéről 1897. november 3-án felvett jegyzőkönyvben is világosan fenntartotta. A fővárosi közmunkák tanácsa 1897. november 11-én 9051. sz. a. kelt felterjesztésében a szóban forgó kártalanítási igényt a nmélt. pénzügyminister urnák tudomására is hozta és felhatalmazást kért arra, hogy a kártalanítás számszerű megállapítására nézve a székes fővárossal tárgyalásba bocsátkozzék. Felolvastatott ezután a pénzügyminister urnák a közmunkák tanácsához 1898. szeptember 4-én 63069. sz. a. intézett leirata; melyben a kártalanítás kérdésében válaszolva arra az álláspontra helyezkedik, hogy a székes-főváros igénye csak azon bórhelyiségek elmaradt egy évi bérjövedelmére szorítkozhatok, melyek 1897. novemberben bérlettel terhelve adattak birtokába. A másik jog- czimet, mely a kevesebb átadás tény éré van alapítva, nem ismeri el, azon oknál fogva, melyet a katonai hatóság a kezdetben idézett vegyes bizottsági jegyzőkönyvben ez irányban érvényesített. Ezen előzmények elnöki constatálása után a székes főváros képviselői siettek kijelenteni, hogy a pénzügyminister ur idézett leiratában meg nem nyugodhatnak s a székes-főváros igényét a kártalanításra mind a két jogczimen teljes határozottsággal fentartják. Ennek következtében tekintettel a székes-főváros 1896. márczius 18-án 350. kgy. sz. a kelt hatrozatára, továbbá a pénzügyminister urnák 1897. február 16-án 88043(96. sz. a. kelt leiratára, a fővárosi közmunkák tanácsa 1897. márczius 4-én 1318. sz. a. kelt határozatára, melyek arról tanúskodnak, hogy a Károlylaktanyából 1897. november 1-én annyi lett volna átadandó, ameny- nyit a katonai laktanyák beváltása ügyében eljáró vegyes bizottság már hivatkozott, 1897. szeptember 25-én felvett jegyzőkönyvében a bizottság polgári tagjai, ezek között tehát a pénzügyminister ur képviselője is, át- adaudónak térrajzilag megjelöltek: a fővárosi közmunkák tanácsa képviselői indíttatva érezték magukat a mélt. pénzügyminister ur utólagos jóváhagyásának fentartása mellett a székes-főváros kártalanítási igényének mind a két jogczimen tárgyalásába és megállapításába bocsátkozni. Viszont a székes-főváros képviselői is fentartották küldő hatóságuk jóváhagyását a létesítendő megállapodások^ tekintetében. Áttérve a kártalanítás számítására, a bizottság azon
