Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés

40

kedési összefüggése megszűnik, mert továbbá nemcsak a kigyótéri két tömb, de beépül a Duna-utczai tömb is és a fejlődés ezen megnyilatkozása mellett a régi városházát a fejlődés gátjául fentartani erkölcsi lehetetlenség.

Mintán tehát a bekövetkezett fejlődésért, melynek egyébiránt — azt hiszszük — at. közönség is örvendhet, nem vagyunk felelősekké tehetők abban az értelemben, hogy a székes főváros vélt károsodását viseljük, kivánságát ebből a szempontból sem találhatjuk helytállónak.

Mindezeket a t. Közönség meggyőzésére és — ha lehet — nagyobb megnyugtatására kiegésziteni kivánjuk még azzal, amiről talán legelőbb kellett volna szó- lanunk.

Elől hivatkozott becses átiratában a t. Közönség jogos kártérítési igényeiről szól, de nem jelöli meg ezen igényeknek sem jogi alapját, sem terjedelmét, sem azt, hogy ki ellen kivánja azokat érvényesíteni.

Feltéve egy pillanatra, hogy csakugyan kárról lehetne szólani, úgy ki kellene mutatni a kötelesség ellenes mulasztást, vagy jogellenes csele meny t, mely a kárt előidézte, keresni kellene, akit ezért a felelőség terhel. A t. Közönség a tárgyalások egész folyama alatt nem állította, hogy irányában akár a kormány, akár e tanács kötelességellenes mulasztást, vagy jogellenes cselekményt követett volna el. Ilyet nem is állithat, következőleg sem a kormányt, sem e tanácsot kártérítési kötelezettségbe nem vonhatja.

De tovább menve, azt a helyzetet, mely a vélt károsodást előidézte, sem a kormány, sem mi nem teremtettük. Hiszen ez a helyzet azonos azzal a szabályozási tervvel, mely egyenesen a t. Közönségnek képezi tényét A kormánynak ebben semmi része nincsen, nekünk meg csak annyi, hogy a t. Közönség kívánságára és kérésére a saját szabályozási tervéhez hozzájárultunk. De abból, hogy igv a t. Közönség akaratának szabad folyást engedtünk, azt meg nem gátoltuk, ellenünk annál kevésbbé támaszthat kártérítési igényeket, mert hozzájárulásunkkal egyidejűleg értésére adtuk, hogy mindaz, amiért most kártérítésre kíván törekedni, a t. Közönségnek fogja terhét képezni.

Ha tehát volna is kár, azt a t. Közönség a saját tényének kell, hogy tulajdonítsa, melyért senki más felelősséggel nem tartozliatik.

Részünkről azonban ezt a vélt kárt teljesen kizártnak tekintjük, mert okszerűen azt kell feltennünk és kétségtelenül igy is van, hogy a t. Közönség az újabb szabályozási tervet, szemben az eredetivel azért fogadta