Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1897. évi működéséről - I. Szabályozás
I. Az I. kerület Kelenföld szabályozása. SZABÁLYOZÁS. Siebreich Károly ópitész, szemben a Kelenföldre megállapított szabályozási tervezettel, külön szabályozási tervet mutatott be, úgy hozzánk, mint a kormányelnökhöz és az egyes szakminisztériumokhoz. A szabályozással kapcsolatosan tervező emlékiratban az ópitósi modorral is foglalkozik és az egészséges s olcsó családi házak szükségességét hangoztatva, melegen ajánlotta az angol rendszert. Ami mindenekelőtt a nevezett ópitész által javaslatba hozott ópitósi modort illeti, a három ablakos homlokzattal biró házak rendszerét nálunk egyáltalán nem találjuk alkalmazhatónak, mert sem viszonyaink, sem hajlamaink nem olyanok, hogy egy családnak több emeleten való elhelyezkedését elfogadhatnék. Egyébiránt ezzel a rendszerrel már szülőföldjén, Angliában és Skócziában is felhagynak és semmi ok nincs arra, hogy a máris bontás alá került u n. „Százházzal“ szerzett tapasztalatok után valami hasonlót létesítsünk, főleg akkor, a mikor az ópitósi szabályok a családi házak ópitósóre nálunk egyébként is elég alkalmat nyújtanak nemcsak a harmadik és negyedik övezetben, de a város belsejét képező első és második övezetben is, a hol tudvalevőleg 7 öles homlokzat és 10 öles mélységgel, tehát 70 négyszögöl minimális térfogattal alakulhatnak a telkek, a melyek aztán családi házak ópitósóre kétségen felül alkalmasak. Lényeges észrevételeink voltak Siebreich Károlynak a szabályozási terve ellen is. Nevezetesen ha gondoskodva is van e tervben arról, hogy a Kelenföld a székes-főváros balparti részével megfelelő összeköttetésbe jusson, de más irányban nincs meg az a kapocs, mely a Kelenföldet a jobbparti részekkel szervesen összefűzné. Továbbá minden szabályozási tervnél nagy súlyt kell fektetni a vizek levezetésére. Kétszeresen fontos ez a Kelenföldre, melyen keresztül hegyi vizek veszik utjokat a Duna felé. Tervező e vizek természetes lefolyásának útjába mesterséges akadályokat gördit, a mostani vizvezető medenczóket beépi- tendő tömbökkel zárván el. Maga az ut hálózat, eltekintve attól, hogy a szabályzandó területet nem fűzi össze kellőleg a többi területekkel, azon súlyos kifogás alá esik, hogy az utak 10—16%-os eséssel, csaknem haszna- vehetétlenül meredekek volnának. A középületek elhelyezését a tervező szintén hibásan oldotta meg, mert pld. az Egyetemet a kórházakkal a Gellérthegynek arra az, oldalára teszi, ahol jelenleg már virágzó nyaraló telep van. Egyátalán az egész tervezet nem a fejlődéshez képest, lépésről lépésre, hanem csak úgy volna, megvalósitható, ha a szabályozandó terület előzőleg és egészben kisajátit1*
